Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

kében be kellett fejezni a Duna Tolna megyei szakaszának szabályozását is. Be­szédes József az 1840-es évek elején végleg elutazott a Sárvíz környékéről. Utol­só ténykedése 1840. március 20-án a Sárvíz csatorna felülvizsgálata volt. Java­solta a töltések magasítását, a csatorna kotrását. Az anyagot megküldték az Építési Igazgatóságnak, ahol a Hajózási Igazgatóság akkori vezetője, Vásárhelyi bírálta el. Az Építési Igazgatóság és maga Vásárhelyi is idegenkedett a társulati vagy magánszolgálatban álló mérnökök munkájától. Sok kifogást emelt a be­küldött jelentéssel kapcsolatban. Szerinte a csatorna rézsűi nem megfelelőek, azért teszi tönkre a partokat a víz. Sok javításra, bővítésre van szükség. 35 A Tolna megyei birtokosok elsősorban a Duna szabályozását sürgették. A korábbi munka folytatása érdeke volt a folyómenti lakosságnak, és a Sárvíz csatorna fenntartásában érdekelt birtokosoknak. 1844-ben Tolna megye kérte a Helytartótanácsot, hogy a kérdést újra vegyék elő. 36 1845-ben Tolnán a Duna szabályozásáról gyűlést tartottak, amelyen az Építési Igazgatóság részéről Ten­czer Károly is részt vett. A jelenlévők a túlfejlődött bogyiszlói kanyar átvágását javasolták, amit az Építési Igazgatóság képviselője is elfogadott. A tervet a Hely­tartótanács is jóváhagyta, és létrejött a két érdekelt megye — Pest és Tolna — között az egyezség a munka elvégzéséről. 1846-ban Tolna megye kérte, nevezzék ki Széchenyi Istvánt a Dunához királyi biztosnak. A megye képviselői arra szá­mítottak, hogy Széchenyi tekintélyével biztosítani tudja a munka végrehajtása során a rendet, és befolyásával ki tudja eszközölni az állami támogatást is. A Helytartótanács kitérő választ adott. A Közlekedési Bizottmány megalakulásával az összes folyószabályozási ügy a Bizottmány elnökéhez, Széchenyi Istvánhoz került, nincs szükség külön megbízatásra. 37 A Közlekedési Bizottmány képviselői Széchenyi vezetésével szemlét tartottak és helyeselték a tervet. Kilátásba he­lyezték az állami támogatást, de az 1848-as események miatt ennek realizálására nem került sor. 1850. február 28-án a Nádorcsatorna társulat részéről Zichy Do­mokos, a központi bizottmány elnöke Auguszhoz, a Tolnai Polgári Kerület fő­ispánjához fordult, és kérte segítségét a dunai munkához. 38 A társulat 1851. jú­nius 19-én Szekszárdon tartott gyűlésén felajánlotta, hogy anyagilag is hozzá­járul a költségekhez, de állami segítségre így is szükség lesz. Támogatták a sza­bályozási munkát a Sárközben lévő községek (őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék) lakói is, de nem tudtak fizetni. Tolna város és az itteni uradalom képviselői til­takoztak a bogyiszlói átvágás ellen, mivel ők a hajózásból származó jövedelemtől így elestek. 39 1851-ben a Helytartóság megbízta az újonnan szervezett Országos Építési Igazgatóságot a bogyiszlói kanyar felülvizsgálatával és a szükséges mé­rések elvégzésével. 40 A Helytartóság az elképzelést jónak találta, és a Kereske­delem-, Ipar-, Középítészeti Minisztérium elrendelte a munka megkezdését/' 1 Az átmetszés 1854-re lett készen. A 8 km hosszú új meder 23 km-rel rövidítette meg a Dunát, és a szabályozott folyó alkalmas lett a Sárvíz. Sió vizének befoga­dására. 42 A Sárvíznél is az 1850-es évek elején indultak meg újra a munkálatok. 1852-től Augusz, pesti kerületi kormányzó lett a vízszabályozási biztos. 43 Mérnök segítségét kérte az egységes szabályozási tervek kidolgozásához. A választás egy­értelműen Beszédes József volt munkatársára, Halász Gáspárra esett, akit 4 Ft napidíj ellenében alkalmaztak, és két segédet is adtak mellé. 44 A Sárvíz további szabályozását a Balaton környékének rendezési munkái is sürgették. Főleg a Somogy megyei birtokosok panaszkodtak a magas vízállás és a környező terü­letek elmocsarasodása miatt. Az 1840-es években létrejött a somogyi Balaton­szabályozó társulat, amely 1847-ben összeállította alapszabályait. Ádáz küzdelmet 234

Next

/
Thumbnails
Contents