Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

társulat tagjaira. A szabályozás után fennmaradt bizonyos pénzösszeg, amit az eladott szerszámok árával meg lehetett növelni. A pénzt Székesfehérváron kívánták elhelyezni, hogy a kisebb kiadásokat kamatjaiból fedezhessék. Kérték, hogy időközönként Beszédes József vagy más szakképzett mérnök vizsgálja felül a csatornát. Beszédes továbbra is a társulat alkalmazásában maradt, és külön személyzetet fogadtak fel az állandó felügyelet biztosítására. Elhatározták, hogy a csatornán keresztül hidakat építenek. Beszédes József javasolta, hogy a közlekedés javítása érdekében hidak ne csak az országutakon legyenek. A hidak pilléreit ne a csatornák legmélyebb részébe (vezérárkába) építsék, a párkányok pedig maradjanak szabadon a parton. A csatornákban megtiltották a kenderáztatást, a lovak úsztatását, a marha áthajtását, a varsával történő halászatot — tehát minden olyan tevékenységet, amely a meder feliszapolódását, vagy a partok rongálását elősegítette volna. Ügyeltek a töltések biztonságára is. Megtiltották a töltéseken a kocsizást. Javasolták, készüljön el nyomtatott formában Beszédes József 1821. évi jelentése a Sárvíz szabályozásáról. Egyrészt mert Beszédes műszaki leírását, terveit magyarul készítette el, és így példát adhatott a kibontakozó magyar nyelvű műszaki irodalom számára, másrészt mert az itt végrehajtott övcsatornás szabályozás Európában a legjelentősebbek közé tartozott. Korábban csak Franciaországban alkalmaztak hasonló megoldást.

30 A Szekszárdon megállapított szabályok betartása körül sok probléma volt. Beszédes József és segédje, Halász Gáspár gyakran panaszkodtak a törvényhatóságoknál, hogy a földesurak Bikácsnál, Borj adnál és még néhány községben marhákat, juhokat és sertéseket hajtanak a csatornába, és tönkreteszik a töltéseket. Sok a rossz itató, a meder több helyen feliszapolódott, a partokat felverte a gaz.

31 A sok panasz nyomán az 1827:33. te. elrendelte a sárvízi munkák rendes fenntartását. A társulat 1827. október 30—31-i gyűlésén a szervezet élére „igazgató centrális deputációt" választottak, amely évenként tartott ülést. Ekkor nevezték el a Sárvíz új medrét Nádor-csatornának, amelynek nevét átvette a társulat is.

32 Problémát jelentettek a folyón épült malmok. A Sárvízen, de főként a Sión a 18. század közepétől több malom épült, amelyek hajtásához a vizet az egész medret átfogó keresztgátakkal felduzzasztottak. A Sárvíz és Sió szabályozásakor a malmok egy részét kisajátították. A megmaradt építmények a további szabályozási munka fő akadályaivá váltak, legnagyobb problémát az ozorai malom jelentett.

33 A malmok ügye állandó téma volt a társulati üléseken. Több malomtulajdonos engedélyt kapott arra, hogy régi malmát az új csatornába helyezze, megfelelő előírások betartásával. Az új építmény a víz szabad lefolyását nem akadályozhatta, és nem eredményezhetett feliszapolódást. Az új mederbe épült malmokat gyakran felül kellett vizsgálni.

34 A malmok fenntartását az új területek kiszárítása és a földművelés elterjedése is indokolta. A gabonatermelés a mocsárvilágból elhódított területeken fontos szerepet kapott. A megtermelt gabonát célszerű volt helyben feldolgozni, főként a 19. század első évtizedeiben, a gabonakonjunktúra befejeződése után. A Sárvíz- és Sió-csatorna így is kiállta a próbát az árvizekkel szemben. Előnyeit egyre inkább felismerték a környék lakói, és fokozottan ügyeltek rendbentartására. A vízrendszer szabályozásának harmadik szakasza Tolna megyében az 1840-es évek közepén kezdődött, és egy évtized múlva zárult le. Több probléma várt rendezésre. Egyik a Sió-szabályozás befejezése és a Balaton vízszintszabályozásának megoldása volt. Egyre sürgetőbbé vált a Sárvíz alsó szakaszának szabályozása a torkolatvidék rendezésével. A terület teljes ármentesítése érdé233