Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

Locatelli Antal kiküldésére került sor.

23 1817-ben az érdekelt megyék megkapták a felülvizsgáló bizottság jelentését. Az eddig elvégzett munkát igen jónak találták. Egyre sürgetőbb feladat volt viszont a Sárvíz—Duna torkolat kérdésének rendezése. A bizottság két megoldást javasolt: egyik szerint a Sárvizet Tolna alatt a Dunába kellett volna vezetni, a másik szerint a Sárvíz maradhatna korábbi medrében, de a bátai Duna-szakaszt rendezni kell, hogy a folyam visszaduzzasztó hatásától a Sárközt megkíméljék.

24 A javaslat alapján 1820—1821-ben négy átmetszés épült Fadd és Mohács között, éspedig Mohács, Baja, Báta mellett, és a Duna folyása 33,4 km-rel lett rövidebb. A szabályozás célja a jeges árvizek elkerülése, a jégtorlaszok levonulásának elősegítése volt. 1830-ban a Gerjen alatti várszegi kanyart vágták át, Vásárhelyi irányításával. 1824—1826-ban a Duna mellett 60,48 km töltés építésére került sor, de ezt később meg kellett erősíteni. Beszédes József további 11 átvágást tervezett, amit 1839-ben megvalósítottak. Ezek a Paks—Bogyiszlo közötti szakaszon a Duna-medret 96 km-rel rövidítették meg. 1819-ben Beszédes Józsefet kinevezték igazgató mérnöknek, és ettől kezdve egyedül irányította a Sárvíz mentén folyó vízrendezési munkákat.

25 1821. március 3-án elkészítette beszámolóját a szabályozásról. Értékelte Böhm és a többi elődök tevékenységét, akiknek nyomán haladtak. Főként az övcsatornás megoldást tartotta fontosnak. Beszámolt a még hátralevő munkákról, szükséges töltésépítésekről, csatornamélyítésekről. Nyitott kérdésnek érezte a Szekszárd— Báta közötti Sárvíz-szakasz ügyét, amit ő is a torkolat északra helyezésével szeretett volna megoldani. Beszédes József jelentésében ezenkívül szó volt a Fejér megyei problémákról, a Sárvíz északi mellékvizeinek rendezéséről, a malomcsatornáról.

26 A Sárvíz—Sió vízrendszerhez a Kapós is hozzátartozott. A sárviziek példája alapján a Kapós menti földesurak 1821-ben szintén társulatot hoztak létre, és első teendőjük az egyesült Sió—Kapós szabályozása volt. A megásott csatorna kapcsolódott a sárvízi társulat Pálfa—Simontornya közötti csatornájához: Simontomya és Ozora mellett készült el.

27 A munkát 1825-re fejezték be. Ezzel a szabályozás második korszaka lezárult. Zichy Ferenc 1825. december 29-én elkészítette jelentését az egész munkáról. A megépített Sárvíz és Sió csatorna együttes hossza 176 km, szélessége 17 m—3,78 m, mélysége 7,4 m—2,79 m volt. A Sió és a Fejér megyei malomcsatorna mentén összesen 41,58 km töltést építettek. Zichy a szabályozás eredményi közül három tényezőt emelt ki: A Sárvíz menti mocsaras területek felszabadultak az árvíztől, a nádat kiirtották és a terület szántónak, rétnek egyaránt használható lett. A Sárvízen 500 mázsás teherrel hajózni lehetett, és így Fejér és Veszprém megye is kijutott a Dunához. A Sió és Kapós alsó szakaszának rendezésével lehetőség volt a felső folyószakaszok szabályozására is.

28 Az 1825-re kialakult állapotot Beszédes József igen szép térképén rögzítette. A nyomtatott formában is elkészült, sokszor idézett munka teljes hosszában ábrázolja a Sárvizet eredetétől a torkolatig. Látható rajta a régi meder maradványa, és a volt mocsaras terület, valamint a még szabályozatlan Sió- és Sárvíz-szakaszok is.

29 A szabályozás végrehajtása egy sor új problémát is felvetett. Első kérdés az elkészült töltés gondozása és fenntartása volt. 1821. június 4-én Szekszárdon biztosi gyűlést tartottak. A csatorna fenntartását a három érdekelt megye közösen vállalta magára. Irányító szerepet Tolna megye képviselői kaptak. Az érdekeltek évente tartottak gyűlést, amelynek határozatai kötelezőek voltak a 232