Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

1810-től Podmaniczky József lett a királyi biztos, aki szeptember 11-én Simontornyára összehívta Veszprém, Fejér, Tolna megye képviselőit, és az idézett törvény alapján vízszabályozási társulatot hoztak létre. Az egész árteret 69 805 holdnak (egy hold 1200 négyszögöl)

13 mérték fel, és holdanként 15 Ft 48 krajcár járulékot szabtak ki.

14 Podmaniczky mellett Sátor Dániel lett a vezető mérnök. Schnemann József Tolna megyei és Csapó Dániel Fejér megyei mérnökök társai voltak.

15 A szükséges pénzt az uralkodó a sóalapból előlegezte, a mérnökök napidíjait is ebből fizették. 1811-ben Podmaniczky helyét Zichy Ferenc foglalta el, aki több évtizeden keresztül irányította a Sárvíz és Sió mentén folyó munkát. Változások voltak a műszaki személyzetnél is. Sátor Dániel eredetileg a Begánál dolgozott, ahonnan hosszú időre nem szívesen engedték el. 1811-ben elhagyta a Sárvíz vidékét, hogy folytatni tudja korábbi munkáját. A királyi biztos az Építési Igazgatósághoz

16 fordult: egy vezető mérnököt és két napidíjast kért. öry Dániel

17 hajózási mérnököt szerették volna itt foglalkoztatni. Az Igazgatóság megtagadta a kérést. Arra hivatkoztak, hogy a központban is sok a munka, Sátor Dánielt pedig a Begától nem engedhetik el. Engedélyezték viszont két napidíjas mérnök felvételét, akik közül az egyik Beszédes József volt.

18 Sok huzavona után 1811 őszén Sátor Dániel ismét visszakerült, elkészítette a további terveket, és jelentésében eredményes munkáról számolt be a Helytartótanácsnak.

19 A Sárvízi társulat, az ország első vízszabályozási egyesülete, hamarosan megerősödött Az alakulóülést követve pontosan felmérték az eddigi szabályozás eredményeit és a soron következő feladatokat, de az 1810-ig elvégzett munkáért nem kértek senkitől sem utólag hozzájárulást. Hogy a tagok mindenről tudomást vehessenek, „fő képviselőséget" állítottak fel, amelyben minden érdekelt megye küldöttei szerepeltek. A tagok közül egyet ,.elölülőnek" választottak. A képviselőség a biztos rendelkezésére állt, ők tárgyaltak a mesterekkel az egyes munkákról. A munkásokat a megyén keresztül állították ki. Minden 20 ház hetenként egy munkást adott, és így évente egyszer-kétszer minden család sorra került. A megyék kikötése az volt, hogy a munkások csak a megyehatárokon belül dolgozhatnak. Bérüket az aratókéhoz hasonlóan állapították meg. Egy férfi munkás egy hét alatt két köböl földet ásott ki, ezért naponta 30 krajcár bért kapott.

20 Aki többet ásott, hét végén pótlékban részesült. A földásás mellett napszámos munkát is végeztettek. A munkások mellé a megyék adtak rendtartó biztosokat. Az ellátást a helyszínen felállított boltokban és kantinokban oldották meg, ahol bárki árulhatott.

21 A Sárvíz szabályozásánál az adott viszonyok közt sajátos munkaszervezet alakult ki, amely magán viselte a feudális robot, a közmunka és bérmunka jegyeit. Mivel a jobbágy munkaerő kötött volt, csak a megyék segítségével sikerült a munkásokat foglalkoztatni, viszont a feladat nagysága, jelentősége miatt bérmunkát kellett igénybe venni. A jobbágyok számára a megoldás előnyös volt, mert külön keresethez jutottak, és végeredményben nem okozott kárt a földesuraknak sem, mivel nem a robot terhére használták fel a jobbágyok munkaerejét. Tiltakozással mégis gyakran találkozunk Fejér és Tolna megye- földesurai részéről. Kérték, hogy katonaság alkalmazásával oldják meg a szabályozást. A katonáknak szívesebben fizettek volna, mint saját jobbágyaiknak. A bérmunka ilyen formája a feudális kötöttségek lazulását, a jobbágyok számára a földtől való elszakadás lehetőségét hordozta magában.

22 1816-ban az Építési Igazgatóság elérkezettnek látta az időt a munka felülvizsgálatára. Zichy Ferenc királyi biztos a Hajózási Igazgatóság vezetőjét, őry Dánielt kérte az ellenőrzés végrehajtásához, azonban csak egy beosztott mérnök, 231