Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Tamási náhie. Város Tamási 11 adózó Húzd (Huszt) 5 adózó Tenkölicze (Tengelic) 8 adózó Felső-Majsa 20 adózó Mártonfalu 14 adózó Alsó-Ma jsa 14 adózó Szokol 59 adózó Koromszó (Koromzó)

40 11 adózó Lengyel (Pécsi szandzsák, szászvári náhie) 16 adózó. összesen 1300 adózó, 30 százalék hozzáadásával: 1690 adózó. Feltételezett összes népesség: 8450 fő. 1572 után elpusztultak: Paprád 19, Gerenyás 2, Püspök-Székely 62, Szakadat 27, Tarnóc (Tárna, Hódos mellett) 17, Gencs (Kölesd körül) 20, Botor-Szeg (?) 2 adózóval. Ökörkútnak 1582-ben már csak 1 adózója van. Még itt van Belecska elődje, a régi Beles, mellette mindig ott van a kis Tárkány helység,

41 talán Beles egyik része, már csak 1 adózóval. S itt van a Berény melletti Rekettye, melyet a történetírók összetévesztenek Regöllyel, mivel nevét a török összeírok hasonlóképpen, például Rekilnek, Regényének, sőt egyszer Regölnek is írják. Sok tanulmányozás, kutatás alapján (s Vass Előd turkológus szóbeli helyeslése szerint is) valljuk, hogy Regöly (régi nevén Regen, majd Regei) a XVI. század végéig a koppányi szandzsákhoz tartozott. A Beleesel szembeni Koromzóról ki gondolná, hogy egy-két évtized múlva egyedül áll itt magyar szigetként? Tamási helyőrsége 50 és 20 fő között váltakozik, másfél évtizede csak 18 martalócot tüntetnek fel, napi zsoldjuk 81 akcse, összes félévi illetményük 18 851 akcse.

44 Ugyanakkor Ozorán 42 müsztahfiz, vagyis janicsár (keresztény gyermekekből nevelt gyalogos katona) szerepel, fejenként napi 6 akcse zsolddal, (míg a tamási martalócoké 4 és fél!) összes félévi illetményük 46 728 akcse. Simontornya helyőrsége 48 müsztahfizból és topcsiból, vagyis tüzérből, 46 lovasból, 21 azábból (nőtlen, gyalogos zsoldos) és 24 martalócból állott, utóbbiak nem muzulmán délszlávok voltak. Tehát Simontornyának 130—150 főnyi helyőrsége volt ez időben, azaz 1580 körül. ,,Az akkori simontornyai bég Akmed, rangja a budai beglerbég (basa) után következett."

45 A koppányi vár helyőrsége másfél évtizeddel előbb 36 janicsár, 48 lovas szpáhi és 31 azáb, vagyis összesen 115 fő. Legjobb fizetésük a szpáhiknak volt, napi zsoldjuk fejenként 7—9 akcse körül mozog. Hogyan történhetett, hogy míg a Kapós nyugati felén félmegyényi, Tolnában két járásnyi terület magyar lakossága másfél év alatt nagyrészt elvész, addig a simontornyai szandzsák majdnem száz, azaz 92 helységének lakossága megmaradt? Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy az utóbbinak jobb török parancsnokai, bégjei voltak, kik védték és nem zsákmányolták ki túlságosan saját területüket, melyet a fizetetlen, a bécsi kormánykörök által félig éhenhalatott végváriak is gyakran megleptek és megvámoltak. De még mindig adósak vagyunk a felelettel, mi történhetett a Kapós nyugati oldalán fekvő falvainkkal, hogy majdnem egy esztendő alatt nagyrészt eltűnik megmaradt magyar lakosságuk? A súlyos adó, a végváriak követelései, kik esetleg magukkal is vitték, egy magyar parancsnok kívánságára, az itteni magyar jobbágyságot? A későbbiekben ilyenre is lesz példa, bár biztosat csak rácok elrablásáról tudunk egyelőre. A kérdésre Horváth Árpád ad magyarázatot Szakcsről írt könyvében: ,,Szakosnak nagy kárára volt Koppánnyal való szomszédsága, mert a török portyák fő szervezője, Ali koppányi bég (ebben az idő12