Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

ben) nemcsak a királyi területekre tört be Somogy, Veszprém és Dél-Zala fosztogatására, hanem kapzsiságának kielégítése végett gyakorta indult Koppány környékének kifosztására is... nagyon sok függött attól, hogy milyen érzelmű volt valamely vidék kormányzó bégje, mert egyes részeken a török széles körű önkormányzatot engedélyezett a községeknek, még a kisebbeknek is."

40 Az itt élő rácok az általuk megszállott terület hajdani földesurairól hallani sem akartak. Ezért a magyar végvárak kapitányai a végváriakkal gyakran megtámadják őket. 1583. március 5-én Ali budai basa panaszkodik levelében Ernő főhercegnek: „...Zrínyi György, Nádasdi és Battyán tíz ezerén Koppan tartományára jüttek, kik nagy dulást és égetést töttek." Július 3-án ugyanő Rudolf császárnak írja: „Zrínyi az koppáni szandzsákságban, kik soha ez ideigh oda föl adott nem attak, adó fizetésre kényszeríti, és az hatalmas császárnak az el múlt télőn egy néhány faluját el rablatta és égettette."

47 1587 júliusában Tihany őrsége Pisky István kapitánysága alatt egészen Somogy—Tolna határáig nyomulva megvette Török-Koppányt. Koppány megvételében és nyereségéből részt vett 19 lovas és 27 gyalog. Viszont a török is megsarcolta Tihany őrségét 1586. február 16-án/'

8 Országszerte egyre gyakoribbak lettek a török hódoltság szélén azok az apróbb összeütközések, melyek néhány év múlva Szinán basa nagyvezírsége alatt nyílt háborúvá fejlődtek. Hadd említsük meg mint korszakot ismertető érdekességet, amit Pisky kapitány följegyez számadáskönyvében: Piskytől a pattantyús évi 56 forintot kapott, a kovács pedig mint bármelyik gyalogos, vagyis 2 forint hópénzt. Így nevezték a havi zsoldot, másnéven stipendiumot. Egy lovas hópénze ezidőtájt 3 és fél forint. Megható, hogy Tamás kovács 4 forintot ad 2 rabtársa kiváltására, nála csak a kapitány ad többet. A vitézek lábbelije csizma, papucs és kapca. Ilyeneket adóba is hoztak egyes falvakból, s a kapitány egy pár csizmát 90, egy pár papucsot 60, egy pár kapcát 16 dénárban szokott elfogadni, de a vitézeknek drágábban adta fizetésük helyett: a csizmát és papucsot egy forintba, a kapcát 24 dénárba számította. Itt tudjuk meg, hogy a „czipellőlábbelinek papucs volt a neve", vagyis, hogy ez tulajdonképpen cipő volt... Az egy napra való kenyér ára egy embernek 2 dénár. Egy köböl vagy kila (veszprémi kila = 83 liter, kb. 66 kilogramm) búzát 50, 67, 75, 100 és 133 dénárban számít föl vitézeinek. A bor pintje 4, 6, 8, 10 pénzbe, vagyis dénárba kerül. ,,Az igett bor" (pintje?) 22 dénár. A hús fontja (0,56 kg) rendesen 2 dénár, ennyi elég naponkint egy embernek. Az élő állatok közül disznót vagy ártányt és lovat kaptak a vitézek fizetés gyanánt: egy disznót a kapitány 2, egy ártányt 2 és fél, egy lovat 16 forintba számított. A posztót és a fegyvereket a hadikincstár szolgáltatta (már amikor szolgáltatta a posztót), de a többi szükségletet a tihanyi vár falvaiból és pusztáiról kellett előteremteni. Például a faddiak tartoztak szalonnával, s ennek darabját a kapitány 2 forint 24 dénárnyi adó helyett fogadta el. A tétősiek a Füzegy (ma Koppány) folyócska vidéken, a mai Somogy megye északkeleti részén Méhemet szpáhit uralták 1587-ben, és másrészt megadták 1585—1589 közt a tihanyi adót is. „Nagyjában béke uralkodott, a ,bécsi király' évi adó árán megújította a török császárral békeszerződését, így aztán a török földesurak tűrik jobbágyaiknak magyar részre való adózását s meg elégesznek ugyanazon jobbágyok dézsmáival."

49 „1587 telén, úgynevezett béke-időben, Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár, a Dunántúl legnagyobb urai Koppány alá vonulnak, hogy az ottani béget 13