Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

hogy mind a négy járás tabellája ma is rendelkezésre áll, ennek alapján tehát az egész megyét átfogó elemzéshez kap adatokat a kutató. Az elemzéseket viszont megnehezíti, hogy nemcsak az időben eltérő conscriptio-k, hanem a helytartótanács egy és ugyanazon utasítására, egy és ugyanazon időpontban végrehajtott járási összeírások is sokban eltérnek egymástól: az 1777-es összeírásban például Friebeisz János főszolgabíró (a megye egyik legtapasztaltabb igazgatási tisztségviselője) egyszerűen nem tünteti fel, hogy az iskolamester a dombóvári járás melyik településén, hány gyermeket tanít — e mulasztás eredményeként erről tehát megyei összesítést nem lehet készíteni. (Hozzávetőleges adatokat kaphat ugyan a kutató, ha az egyes iskolamesterek tanításból eredő évi jövedelmének nagyságát elosztja a faluban vagy mezővárosban szokásos „tanulópénz" összegével. Dombóvárott például 1777-ben 15 ft. a tanító didactrum-ból eredő jövedelme, egyéb összeírások tanúsága szerint pedig a tanulók itt negyedévenként 30 dénárt fizettek tanítójuknak; ha féléves „oktatási évvel" számolunk, az osztás eredménye — 1500 dénár : 60 dénár = 25 tanuló a téli időszakban. Az ilyen számításoknak van realitásuk, hiszen 1775-ben a főszolgabíró ebben a mezővárosban 20 tanulót „írt össze" — az ilyen számítások alapján nyert adatokat azonban egy megyei összesítő elkészítésénél figyelmen kívül kell hagyni.) De nemcsak mulasztás, hanem félreértés miatt is nehézzé válhat a kutató számára az összesítés, erre is egy példa: az 1771-es összeírás 6. kérdésére meg kellett volna jelölni minden iskolamesternél, hogy falujában, mezővárosában (ahol az összeírás találta) mikor kezdte meg oktató-nevelő tevékenységét. A völgységi járás főszolgabírója azonban — Mária Terézia intése ellenére — félreértette a kérdést, ezért az ő tabellája „csak" azt tünteti fel, hogy a török uralom megszűnését követő új honfoglalás (a megye betelepítése) során a faluban melyik évben kezdődött meg az elemi szintű népoktatás, mikortól van tanító (lásd a 2/a sz. táblázatot.) A másik két járásban az összeírok a feltett kérdésre válaszoltak, a kutató számára azonban talán még értékesebbek az „elhallásra" épülő információs adatok, mert ennek alapján meg tudja állapítani: a hazai felvilágosult abszolutizmus népoktatási-nevelési „kampányának" kezdete előtt a tolnai tájon, még a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő járás falvainak 80%-ában is volt szervezett — a korszak körülményeihez képest tömeges — elemi szintű oktatás. Nemcsak ilyen problémákba ütközik bele e történeti-statisztikai források elemzője, néha ..a déli nap világosságánál is fényesebben" győződhet meg arról, hogy a korabeli igazgatás tisztségviselői (az alespereseket is ideértve) nemegyszer tisztelettel félretették a felsőbb instrukciókat és a feladatokat úgy hajtották végre, ahogy az számukra a legkényelmesebb volt. Erre csak egyetlen példa: az 1777-es összeírás tanúsága szerint a földvári járásban működő bizottság (a szolgabíró, az esküdtje és a dunaföldvári plébános, mint alesperes) május 20-án írta össze Földvár és Paks mezőváros, valamint Bikács, Bölcske, Györköny és Madocsa falvak 8 iskolájának és legalább ennyi tanítójának adatait

13 — úgy, hogy állítólag ezek egyrészét (az előírásnak megfelelően) az anyakönyvek alapján ellenőrizte is. Egyetlen nap alatt megtettek tehát 30—40 km-t, megszemlélték legalább 8 helyen az iskola állapotát és felszereltségét, az iskolamester lakását, kertjét, megbecsülték illetményföldje jövedelmét, gondosan megállapították, hogy mennyi és milyen egyházi szertartásban működött közre és ezért milyen stóladíjakat kapott stb...? Aligha, erre egy nap már akkor sem 118