Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105
állapított illetmény részletének beszedése minden hónapban a helység lakóitól és kiadása az iskolamester részére a szerződésben előírt időpontokban stb. Az Instrukció azt is előírja, hogy áz iskolába járó gyermekeket mindenütt két (kezdő és haladó) csoportra kell osztani: az első csoportban maximum két évet tölthet el a gyermek (itt kapja meg az elemi ismereteket, pl. megtanul anyanyelvén olvasni-írni, számolni), majd a másik csoportban folytatja a tanulást, megtanul nyugtát, kötelezvényt, kérvényt stb. írni, elmélyíti íráskészségét, elsajátítja a nyomtatványok mellett a különféle kéziratok (levelek stb.) olvasását stb., tehát olyan tudásra tesz szert, amilyenre a gyakorlati életben is szüksége van. A kezdők és haladók tanítását azonban nem együtt, hanem külön csoportokban kell végezni, ha ezt másképp nem lehet elérni, akkor szervezéssel kell biztosítani: a reggeli-délelőtti napszakban az egyik, délután a másik csoport oktatásával foglalkozzék az iskolamester. Nagy jelentőséget tulajdonít a Vizitátorok Instrukciója a munkára nevelésnek, ezért írja elő egyebek között, hogy — amennyiben ennek feltételei megvannak — hozzanak létre munkaiskolákat, ahol a gyermekek szerszámok, „gépek" kezelését sajátítják el, megismerkednek szakmákkal, megtanulnak szőni-fonni-varrni stb., ezzel nemcsak sajátmaguk és családjuk boldogulását segítik elő, de az állam gyarapodását és fejlődését is, egyebek közt azt — legalábbis nagyon bízik ebben a jogalkotó — hogy a szaktudás elterjedése kihúzza majd a csavargás, kéregetés alól is a talajt. Az Instrukció természetesen mindenütt megadja, hogy a kezdők, illetve haladók mit, milyen tankönyvből tanuljanak; itt elsősorban az érdemel említést, hogy a falusi népiskolai oktatásban nagy szerepet kap „A parasztfiatalság erkölcsi könyvecskéje" című közhely-gyűjtemény, amely az egyénnek a családdal, a közösséggel, az állammal, az uralkodóval szembeni kötelességeit szedi csokorba. Meg kell jegyezni azt is, hogy a II. József-féle Népiskola-ellenőri Instrukció tanúsága szerint a kormányzat néha elérhetetlen célok elérését is elvárta az iskolamestertől: már a kezdők csoportjában meg kellett volna például tanítani az anyanyelv betűivel birkózó nebulók számára a német ÁBC-t; a második csoportban (a haladók között, tehát két év elteltével) pedig a kétnyelvű tankönyvek segítségével olyan szintre kellett volna a gyermekeknek a német nyelv ismeretében felkapaszkodniuk, hogy a mindennapi élettevékenységük során szükséges mondanivalóikat németül is ki tudják fejezni. Végül néhány szót kell szólnom arról, hogy az Instrukció a vizitátor számára milyen más kötelezettségeket ír elő, egyebek közt: hogyan és mikor kell végrehajtani az iskolák ellenőrzését, miképpen kell ellátnia egyéb feladatait? Körzete valamennyi iskoláját köteles lett volna az előírásnak megfelelően évente egyszer gondosan ellenőrizni. (Maradjunk a mi portánkon: ez a követelmény azt jelentette, hogy a kaposvári népiskolai vizitátornak — ebbe a körzetbe tartozott ugyanis Somogy és Tolna — legalább 300 népiskolát kellett volna ellenőriznie évente. 10 ) Mikor? Az oktatás megkezdése után legkorábban két hónappal — tehát általában december és május (június) között, ez összesen hat-hét hónap, 180—210 naptári és — legjobb esetben is — kb. 130—160 tanítási nap. Hogyan kellett végrehajtani az ellenőrzést? Az előírás szerint „a vizitnek" télen legalább 1 naposnak, nyáron félnaposnak kellett lennie — első alkalommal azonban mindenütt hosszabb (alaposabb) ellenőrzés végrehajtását írta elő az Instrukció. Az ellenőrzésen részt kellett vennie a helyi iskolafelügyelőnek, a gondnoknak, egy uradalmi tisztnek, a bírónak és meg nem határozott számú, de legalább kettő esküdtnek (az Utasítás többes számban beszél róluk) — a távolmaradókat a 8* 115
