Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

ciók valóraváltásáért, a kormányzat által kitűzött népoktatási célok viszonylag rövid idő alatt történő eléréséért is. Ennek megfelelően II. József — a körül­ményekhez képest jelentős mértékben — megerősítette a közoktatási igazgatás szervezetét, növelte az irányítás-ellenőrzés végrehajtására hivatott tisztviselők számát és a tankerületi népiskolai ellenőrök (vízitátorok) részére kiadott Inst­rukcióban félreérthetetlenül megfogalmazta a „roham" céljait (ezek egyikét­másikát természetesen korábbi intézkedéseiben is meg lehet találni), azt, hogy milyen kérdésekben kell gyors eredményeket elérni. A népiskolai ellenőrök Instrukciójának alaptervezetét — a megfelelő osztrák pátensek figyelembevéte­lével, sőt adaptálásával — br. Prónay Gábor pozsonyi tankerületi főigazgató készítette el. E javaslat szövegén azonban mind a helytartótanács, mind a kancellária (főleg az utóbbi) sokat változtatott és az így „kicsiszolt", a jozefiniz­mus népiskolai koncepciója összefoglalójának tekinthető Instrukciót 1789-ben adta ki az uralkodó a némelyik tankerületben már évek óta tevékenykedő nép­iskolai ellenőrök részére. 8 Milyen főbb rendelkezéseket tartalmaz ez az Inst­rukció? a) Mindenekelőtt deklarálja az általános tankötelezettséget: minden 6. életévét betöltött és 12 évesnél fiatalabb gyermek köteles népiskolába járni, sőt — a végzettek részére még néhány évig, vasárnaponként ismétlőfoglalkozásokat is kell tartani. A népiskolai oktatás alapvető célja: megtanítani a gyermekeket az írás, olvasás, számolás alapelemeire (az évszázados gyakorlattól eltérően te­hát itt már háttérbe szorul, nem elsődleges a cathechisatio, a vallási nevelés). Tanulópénzt a gyermekektől nem szabad szedni (ellenkezne a tankötelezettség kimondásával is!), de ha valamelyik gyermek felróható ok miatt huzamosabb ideig nem látogatja az iskolát — a szülőt (apát) meg kell büntetni: egyhavi iskola­kerülés szankciója = 20 krajcár, de ez átváltható az oskola fenntartása-javítása érdekében végzett egynapi közmunkára. Az iskolakerülésért kiszabott bírságok­ról külön nyilvántartást kell vezetni, az így behajtott összegeket pedig a sze­gény tanulók tankönyvvel vagy téli ruházattal való ellátására kell fordítani. A precíz végrehajtás biztosítása érdekében az Instrukció előírja: a tanköteleseket — a helyi iskolafelügyelő irányításával — a tanítónak és az iskola gondnoká­nak minden szeptemberben össze kell írniok, az adatokat egyeztetni kell az egy­házi anyakönyvekkel és azok hitelességét a plébánosnak (lelkésznek) aláírásával kell igazolnia. b) A tankötelezettség elrendelésével szoros összefüggésben az Instruk­ció azt is előírta, hogy hol kell iskolát létesíteni és fenntartani. Hol? Mindenütt, ahol plébános vagy lelkész működik és anyakönyvet vezetnek; ott is, ahol lel­kész nincs ugyan, de a településen (vagy annak félórás járóföldnyi körzetében) legalább 100 tanköteles gyermek található. Kisebb létszám esetén is kötelező az iskola megépítése akkor, ha természeti akadályok megnehezítik vagy éppen­séggel lehetetlenné teszik az anyaiskola megközelítését. A status quo-t azonban fenn kell tartani: ahol már van iskola — az működjék továbbra is, még akkor is, ha a fentebb vázlatosan ismertetett követelményeknek nem felel meg. Az Instrukció hangsúlyozza a körültekintő szervezőmunka jelentőségét: új iskola létesítésénél messzemenően figyelembe kell venni a helyi körülményeket. Igaz — ehhez azonnal hozzáfűzi: vigyázni kell azonban, mert a faluval és a tanító­val gyakran az önérdek (Eigennutz) adatja meg az információkat (a többi forrás ismeretében ezt az intelmet úgy kell értékelnünk, hogy az elöljárók többnyire igyekeznek kibújni az iskolaépítési terhek vállalása alól, illetve a tanítók in­110

Next

/
Thumbnails
Contents