Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

biztosító) erkölcsi-anyagi megbecsülést. A tétel tehát így hangzik: az oktatás olyan régi ugyan hazánkban is, mint népünk ittélése — a közoktatás viszont csak 200 éves, azóta beszélhetünk róla, amióta az állam kormányzati politikává tette a fenti célkitűzések megvalósítását és több-kevesebb következetességgel, amennyire ezt a lehetőségek (az anyagi és szellemi realitások) megengedték, jobbára külön igazgatási szervezet működtetésével törekedett is e célkitűzések elérésére. A XVIII. sz. hatvanas évei előtt az oktatási feladatok ellátása hazánkban — mint ekkoriban (vagy valamivel korábban) egész Európában — az egyházak kezében volt: a lényegében csak hittan-tanítást és olvasási alapismereteket nyújtó falusi iskoláktól kezdve a már hármas alapképzést (olvasás, írás, számolás) adó ún. triviális iskolákon, valamint gimnáziumokon át az egyetemig a fiatalok tanítása és az oktatási intézmények fenntartása-működtetése az egyházak feladatkörébe tartozott. Ezért természetes, hogy minden egyház a saját céljait kívánta az oktatás segítségével szolgálni, legalsó fokon azt akarta elérni, hogy a hívek az alapvető hittételeket ismerjék, a vallási parancsokat betartsák és aktívan vegyenek részt az egyházközség tevékenységében. A korabeli népiskolai képzés céljait — kicsit leegyszerűsítve — úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az egyházak megelégedtek azzal, ha híveik egyrésze ismerte a betűket, ezért el tudta olvasni az imádságos könyvet vagy a bibliát, el tudta énekelni a zsoltárokat — e képzési cél mögött viszont már elsikkadt az írásvetés megtanítása, a számtani ismeretek megalapozása pedig (a nagyobb — sok kereskedővel és mesteremberrel rendelkező — városok kivételével) jóformán mindenütt hiányzott az elemi szintű oktatásból. Az abszolutizmus törekvéseitől messze elmaradóan kapott helyet az egvház által végzett oktatásban a kormányzati célok pronagálása. az ..állampolgár-nevelés" is. Pedig a felvilágosult abszolutizmus naf?v fontosságot tulajdonított az oktatásnak, ahogy TI. József ifjúkori nevelője (Christian August von Beck) megfogalmazta: már zsenge koruktól kell formálni az embereket (,.a teneris adsuescere") mert. ..amikor a fa megnőtt, nem enefedi többé már hajlítani magát": ha tehát az uralkodó értelmes, de főleg engedelmes alattvalókat akar vezetni, nem becsülheti le az oktatást, „hiszen az állam, jóléte körülbelül 20 éven át azoktól függ, akik ma ifjakként tanulnák az iskolákban"A A felvilágosult abszolutista koncepció szerint az oktatás és nevelés elsődleges célja tehát az engedelmességre, alattvalói fegyelemre szoktatás, ezt az ilyen kormányzati rendszerek — amelyek jellegtelennek, nullának tekintették a tömegeket, olyan számnak, amelynek értékét csak az előttük lévő számok adlak meg — az oktatás mellett elsősorban az uralkodó ügyességével vélték elérhetőnek. Ha az emberek megfelelő oktatásban részesültek és az uralkodó ügyesen kormányozza az állam hajóját — engedelmeskedni fognak neki, követik utasításait, megtartják törvényeit. Ez az oktatás-nevelés azonban (amelyet a felvilágosult abszolutizmus osztrák változata magáénak vall) mai fogalmaink szerint rendkívül ellentmondásos, talán nem is nevelés, hanem inkább idomítás, ahogy Beck professzor, a trónörökös II. Józsefnek adott leckéjében fejtegeti: „... amiképp egy lovas akkor ügyes, ha paripáját féken tartja és kezessé teszi, ugyanígy az uralkodónak is főfeladata, hogy alattvalóit az önkéntes engedelmességhez hozzászoktassa".

2 Azt hiszem világos ez a beszéd, tükrözi, hogy nem emberbaráti célok húzatják alá II. József nevelőjével az oktatási intézmények létrehozásának fontosságát; azt, hogy az it-alkodó az iskolákba válogatott peda106