Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Jegyzetek A mohácsi csata 450. évfordulója a történelemkedvelők érdeklődését ismét a török hódoltság korába irányította. Tucatnyi könyv és cikkek százai idézik a nevezetes 1526. augusztus 29-e hadieseményeit, előzményeit és következményeit. Mi a magunk részéről arra kerestünk választ, hogy a csatazaj elülte után hogyan indult el az élet Duna menti településeinkben, miként boldogult a két hatalomnak adózó nép, és amilyen mértékben az lehetséges volt: hogyan rendezkedett be a török? Az alábbiakban török vámnaplók és hadikrónikák, olasz, német és angol nyelven írt útinaplók, latin és magyar nyelvű oklevelek, valamint történeti művek felsorolásával azt készülünk számbavenni, ami vidékünk hódoltságbeli életéről megmaradt. Török iratok A török történetírók kéziratban fennmaradt krónikáinak magyar vonatkozásait és Evlia Cselebi magyarországi tapasztalatait Thúry József és Karácson Imre fordításai ismertetik négy kötetben. A közelmúltban megjelent Mohács emlékezete című kiadvány Szulejmán szultán naplójából, Kemálpasazáde, Lutfi pasa, Ferdi efendi, Dzselálzáde Musztafa, végül Kjátib Mohamed záim műveiből közöl szemelvényeket. Fehér Géza művészettörténész a magyarországi hódoltság korából való török miniatúrák közreadásával eleveníti fel a történelmet. A miniatúrák megalkotói között magyarok is voltak. Az isztambuli szultáni palota 1557—1558. évi számadáskönyve szerint Dzsáfer-i Madzsar, Ali Madzsar és Perváne-i Madzsar (vagyis: a magyar Dzsáfer, Ali és Perváne) festőként dolgoznak; Haszán Cselebi mester keze alatt pedig segédként Hüszejn-i Üngürüsz, azaz a magyar Hüszejn szorgoskodik. Fehér Géza könyvének huszonharmadik táblája — perzsa nyelvű felirattal — Kesztölc, Szekszárd és Tolna várát ábrázolja. A defterek (pénzügyi jegyzékek). Az úttörők nehéz munkáját vállalták Velics Antal és Kammerer Ernő, amikor 1886-ban és 1890-ben kiadott „Magyarországi török kincstári defterek" című kétkötetes művükben az 1543—1636. évek között keletkezett defterek egész sorát közzétették. A mai turkológia egységes véleménye szerint Velics és Kammerer forrás-szemelvény gyűjteménye a török adófogalmak meghatározása tekintetében elavult, és fordítása is csak erős kritikával fogadható el. De hibáival együtt is ma még nélkülözhetetlen forrásmunka, ami abból is látható, hogy turkológusaink lépten-nyomon felhasználják egyes adatait. Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula munkássága jelenti a múlt században megkezdett, majd félévszázad múlva folytatódó forrásfeltárás új és monumentális fejezetét. Fekete Lajos megfejtette a török defterek jellegzetes írásjegyeit s azokat arab és latin betűkre át téve megnyitotta a szíjakat írás fordításának útját. Dolgozatunk megírásához kronológiailag a budai török számadáskönyvek tanulmányozása adott indítást. Az Akadémiai Kiadó 1962. évben Budai török számadáskönyvek 1550—1580 címen kis példányszámban közzétett kiadványa két hivatalos töf 83