Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

zsákban a szultán engedélye alapján várható, hogy rabolni fog a török sereg. 1559-ből két hírünk is van. Az egyik szerint „Tolnán 14 bég van együtt, hazafelé menve rabolnak". A másik szerint egy Farkas nevezetű tolnai ember és Peti nevű inasa közreműködik egy fogoly kiváltásában. 1560-ban Pernezy Farkas babócsai kapitány jelenti Csányinak, hogy egyik tolnai emberének híradása a budai pasa Mohácsra tervezett útjára hívja fel a figyelmet.

60 1602. július 7-i feljegyzés szerint Isolano közli Mátyás főherceggel, hogy egy Idiothi György nevű tolnai polgár június végén Belgrádban látta, amint a török sereg átkelt a Száván és június 26-án Zimonynál letáborozott. Végül a példák felsorolását berekesztjük azzal, hogy a tolnaiak isztambuli útjukról hazatérve, természetesnek tartják részletes tájékoztatót küldeni Zrínyi Miklósnak Sziget várába.

61 Mindazonáltal a törökösség vádja tovább tartotta magát, hiszen az érvényesülni vágyó polgárok és a török uraságok barátkozására, s a békés egymás mellett élésre elég sok példát szolgáltattak elődeink. Képek a hódoltság utolsó éveiből A török uralom első napjairól több emlék maradt, mint a kiűzetés idejéről. Brodarics Istvánnak, a mohácsi csata krónikásának nem volt elég lelkiereje ahhoz, hogy a csatát követő napok minden borzalmát leírja. Csupán azt említi fel, hogy többek között „ez előtt talán sohasem hallott dolog is történt, hogy a csecsemőket, a szerencsétlen anyák elevenen ásták a földbe, hogy sírásuk el ne árulja őket; anyáik elmenekültek, ők meg ott fulladtak meg a földben, a levegőtől elzárva". A megrázó eseményt Szerémi György beszámolója még fájdalmasabbá teszi azzal, hogy a portyázásra induló török csapatok elől menekülő magyar asszonyok jajveszékelését kiegészíti a földbe ásott gyermekek könyörgésével: „Édesanyám, ne temess el engem, igazán nem sírok!" S akiket nem vitt el, vagy nem temetett el az anyjuk, azt elhurcolta a török, köztük a később Pijále névre hallgató tolnai fiút is. Minden töröknek jutott zsákmány: arany és ezüst edények, zacskó aranyak, cobolyprémes bundák, drágakövekkel kivert kardok. A hadjáratban résztvett török krónikás, Dzselálzáde Musztafa szerint a zsákmány legjavát a magyar lányok adták. „Ciprus termetű, tulipánarcu, jácintfürtü enyelgő szépek s puszpáng növésű, rózsa arcú, jázmin illatú, huri származású leányok kerülvén kézre, a szultáni tábor irigység tárgyául szolgált a paradicsomnak."

62 A végeláthatatlannak tűnő hódoltság időszakában már nem ugyanaz a kiéhezett török fészkelte be magát Tolna és Földvár palánkváraiba, aki 1526-ban rabolva és falvakat felégetve nyargalt el a Balatonig. Az 1541. évi győzelmi jelentésben Szulejmán szultán nyugalomra inti és helybenmaradásra biztatja a magyar lakosságot. Két év múlva pedig felszabadítóként említi magát. A Verancsics-iratok között egy olasz nyelvű dolgozat Székesfehérvár 1543. évi elfoglalása kapcsán megjegyzi, hogy Szulejmán biztosította a fehérváriakat, hogy „ő nem a hatalmas magyar nemzet leigázására és szétszórására jött Magyarországba, hanem hogy felszabadítsa ezt a német szolgaságból".

63 A történeti hűségéről ismert Istvánffi Miklós a királyi Magyarországot sújtó 1560. és 1570. évi rossz termés kapcsán felemlíti, hogy sok embert a török búzaszállítások mentettek meg az éhhaláltól.

64 „A szomszéd törökben volt annyi animi humanitás, azaz nemeslelkűség, hogy bár jó pénzért, de azért bőségesen adott gabonát a magyarnak." Az anyagi javak erőszakos elsajátítását tehát hamarosan felváltotta a szabályozott adó- és vámrendszer, a javak cseréjét pedig 78