Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

és török adóbérlők mögé mindig fel tudtak sorakozni aranyfedezetként a magyar vagy onkezesek. A gazdasági érdekeltség elsődleges voltának hangsúlyozása persze nem zárhatja ki a kezességvállalás fent ismertetett egyéb motívumait, záradékul éppen ilyet közlünk.

21 Musztafa budai kincstartó is kezeskedik a koppányi bégért, ugyanis „a koppányi Aly béggel ennek előtte ismeretségben voltam és vele sót, kenyeret öttem, nem akartam elfeledközni róla, hanem akartam szabadulásán törekedni". Magyar vállalkozók a török szolgálatában. A budai török számadáskönyvek pénztári naplói, Velics Antal és Káldy-Nagy Gyula defterfordításai nyomán 72 magyar bérletfelügyelő (adóbérlő és vámos), adóbehajtó, adóírnok és vagyonkezes működéséről van tudomásunk. Eminként 4, ámilként 6, kjátibként 1, többetígérőként 15, vagyonkezesként 32 magyart ismerünk. A bátai, tolnai, paksi és földvári mukátaa (pénzügyi hivatal) műveleteiben résztvevő magyaroknak a fele (38 fő) tolnai lakos, 9 a bátai, 4 a foktői, 2—2 az etei, bátaszéki, mohácsi, laskói, fajszi, veresmarti, danóci, pécsi és a szegedi lakos. Három magyar vállalkozóról nem derül ki, hogy hova várja őt haza családja. A teljességre való törekvés igénye nélkül ismertetjük a jelentősebb vállalkozókat. A magyar adószedők élvonalában áll Rácz Mihály tolnai adószedő. A török pénzügyi hálózat kiépülésének kezdeti stádiumában már ott látjuk nevét az adóbérlők, vámosok és írnokok sorában. Magyarral, ráccal egyaránt szövetkezik. Bérli Tolna mezőváros minden jövedelmét, Musztafa budai pasa házakat vásárol tőle Tolnán. Valószínűleg Rácz Mihály közvetített Musztafának a tolnai karavánszeráj, a fürdő és egy sor bolt megépítésénél, forgótőkével való ellátásánál és működtetésénél. Ugyanő végzi (és végezteti) a tolnai és a paksi bérletek adminisztrációját napi 40 dénár illetményért.

22 Farkas tolnai lakos széles körű vállalkozásait a Dunának Pakstól Veresmartig terjedő szakaszán bonyolította le. Számos üzlettársa közül csak néhányat említünk: Pakson Haszán, Tolnán Bajazid és Orudzs, Bátán Szejjidi Ali, és Mahmud. Közösen szedi az adót Isztepán veled Gyurával (István fia György) Bátán és Veresmarton. Farkas neve összesen 27 esetben fordul elő a vállalkozásokban.

23 Sárközi Lukács a tolnai halastavak bérlőjeként, majd Farkas és Isztepán fia György kezesként lép elénk. Megfordul Budán és megbízói nevében 21 ezer akcsét fizet a főpénztárba, amit a pesti kádi, mint felülvizsgáló igazol és a bérlők kartotékján jóváír. Az egyesült fellépés előnyeinek kiaknázására példaként felemlítjük Vanda István és társai 1543. évi tolnai bérletkezelését, majd röviddel ezután 14 tolnai polgár licitálását és 10 polgár kezességvállalását a sárvízi hídvám és a tolnai rév jövedelmeinek bérlete körúl. A bátai kikötő- és vámbérletekben veresmarti, laskói, danóci, bátai polgárok és a dúsgazdag etei István Péter szövetkezése 1546-ban „az évtized üzletét" eredményezte.

24 Rác és zsidó bérlők A Duna menti mukátaák (pénzügyi hivatalok) tisztviselői és bérlői sorában első helyen áll Mimár Györgye paksi emin, majd tolnai és madocsai ámil. Emellett Cegléd, Körös, Ráckeve jövedelmeinek bérletfelügyelői tisztét is ellátja. Nevével 36 esetben találkozunk. Tevékenységét az 1550—1560-as időszakból ismerjük. A „mimár" jelző után ítélve építésznek is tarthatjuk, amit egyébként a budai török számadáskönyvek pénztári naplójának két különböző időpontban kelt 64