Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

bejegyzése is megerősít („Györgye építésznek, a paksi munkátaa eminjének..." és „Mimár Gyorgyénak, a Buduni vár építészének.. .").

25 Pavli Andrea már az 1542—1544. évi földvári, paksi és tolnai révek bérleténél azáltal tűnik fel, hogy társainál többet ígér a defterháne (pénzügyminisztérium) képviselőjének. Nikola fia Pável Foktőről, Vuk Andrea a Szerémségből jött el, hogy 1544-ben a tolnai bérleteket megkaparintsák. Alaposan rálicitáltak társaik ajánlataira. Nikola és társai felváltva a tolnai mukátaa ámiljai. Isztepán fia György a bátai, majd Farkassal szövetkezve a paksi mukátaa ámilja.

26 Gerlach útinaplójának 13. oldalán a tolnai délszláv lakosságról jellemzésül elmondja, hogy „horvátul beszélnek, Pál epistoláit tartják, vallásuk hasonlít a göröghöz, sok keresztényt elárulnak, jól ismernek minden utat, vezetői a töröknek emberek és barmok elrablásánál". De nem veszi észre, hogy a dunai kikötőkben és a vámhelyeken a vámosok közül számosan horvátul és rác nyelven beszélnek és ezáltal jelentős tényezői a magyar—török jövedelem-igazgatásnak. Aki a Tolnán átutazó evangélikus lelkésznek (ti. Gerlachnak) a felvilágosításokat adta, elhallgatta, hogy Szkutaritól Ráckevéig ismerték Tolnát, és Vakács fia Marko is azért jött el kezesnek a jenővári bírósági kerületből, mert a bátai, bajai és veresmarti vámokat valamint a Bátaszék, Báta, Mohács, Danóc, Laskó mezővárosok jövedelmeit, végül a fehérvári, a mohácsi és a szegedi szandzsákokban fekvő halastavak jövedelmét rácok bérelték, és Vakácsot hívták meg egyik kezesüknek, mert tudták róla, hogy fizetőképességét a török pénzügyi szervek ismerik.

27 A magyar zsidóság településtörténetében

28 négy korszakról beszélhetünk. A III. és IV. században a Duna mentén szíriai zsidók jelenlétére utalnak az utóbbi években megfejtett feliratos és jelképes kőemlékek. A népvándorlás viharai más népekkel együtt a zsidó telepeket is megsemmisítették. A magyar középkorban a királyi oltalom lehetővé tette a Dél-Németországból bevándorolt zsidók letelepülését és a városi polgárságba való beépülését. A mohácsi vésztől Buda végleges elfoglalásáig terjedő, belső háborúskodással, trónviszályokkal terhes másfél évtizedben ezek a városi zsidó gyülekezetek elpusztultak. A török hódoltság idején jelentős zsidó bevándorlás figyelhető meg. A Spanyolországból kiűzött zsidók ezrei a török birodalomban kerestek menedéket, egyrészük a Duna Tolna megyei szakaszán és Budán telepedett le. Korai jelenlétüket és működésüket a magyar és török források egyaránt megerősítik. (Mielőtt erről részletekbe bocsátkoznánk, egy mondat erejéig a negyedik zsidó bevándorlást is regisztráljuk. A török seregek kiűzése, a Rákóczi-felkelés, majd a pusztító járványok nyomán elnéptelenedett országbai- valósággal új honfoglalásra került sor, és a magyarok nyomában a német telepesekkel szinte egyidőben, a XVIII. század második évtizedében zsidó vándorkereskedők is megjelentek vidékünkön). Thuri Farkas Pál, a tolnai református iskola igazgatója 1556—1557 körül az Idea christianorum Hungarorum in et sub Turcismo című, külföldön élő barátaihoz írt levelében hírül adja, hogy naponta vitatkozik a Tolnán megtelepedett zsidókkal. Meglehetősen sötét képet fest a zsidók beilleszkedéséről, szerinte a mohamedánok előtt gyűlöletesek és be sem fogadják a törökké lenni akarókat. Más adatok viszont ellene mondanak Thuri állításának. Az 1565. évi tolnai vámnapló szerint sóval, bőrrel, sajttal, gyümölccsel és mézzel kereskedő zsidók éltek Tolnán, akik alkalmasint szaloniki üzlettársaiktól beszerzett ruhaneműket árusítottak.

29 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 65