Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

hozzájuk néhány névről nem említett pénzember és karácsonykor 700 000 akcsére tesznek ajánlatot. Fél év múlva ismét kísérleteznek, 750 000 akcsére emelik a bérösszeget, most már 14 lakos, köztük a főbíró és 3 városrész elöljárója névszerint szerepel a defterben. 1546. október 16-án Gergely diák tolnai lakos és két rác 1 270 000 akcsét ígér, de „a magas porta szolgái közül való Dervis ... Gergel diák többletét 40 000-el fölvervén, 1 310 000 akcsére tett ígéretet".

7 Legközelebb 1554. május 9-én van hírünk magyar bérlőről. A tolnai bérleteket élvező Bajazidet kiütve Farkas tolnai lakos egyfolytában három éven át eminje a mukátaának. Teljesítményéről a következő elszámolást készítette: Beszállítva a császári kincstárba 1 087 424 akcse Illetményekre fordítva 6 315 akcse Kiadások címén elszámolva 7 222 akcse összesen: 1160 961 akcse

8 Báta, Tolna, Paks és Dunaföldvár dunai és szárazföldi vámbevételeinek és az eddig ismertetett egyéb bevételeinek bérletéért számosan álltak sorompóba. A bérletösszeg kikiáltási árának jelentős emelését sikerült elérnie a kincstárnak azáltal, hogy kereskedelmi forgalom élénkülésében és a mezőgazdasági terméseredmények növekedésében bizakodó helybeli és a török birodalom egyéb városaiból érkező pénzemberek részint tisztes napidíjhoz, s ezt meghaladó arányú nyereséghez szerettek volna jutni. A kialkudott összeg ellenére sem lehettek biztosak dolgukban a bérlők, mert ha a 3 év alatt beszedni ígért összeget valaki időközben túllicitálta, netán az előd hátralékait is kifizette, máris „felbontották" a szerződést. A már említett tolnai polgárok 1545—46. évi kísérletei, Gergely és Farkas tolnai lakosok vállalkozásai után egy későbbi, szintén magyar résztvevőkkel folyó versengést idézünk. 1565-ben a mohácsi és a szekszárdi szandzsákban új hászbirtokokat szerveztek, amelyek bérletére tüstént jelentkezett Jakab szpáhi és a tolnai Rácz Mihály. Három évre kereken 3 millió akcse beszedésére vállalkoztak. Ezzel az öszszeggel mindenkit kiütöttek. Ugyanők Tolna város jövedelmének bérlői is 1568 —70 között közel kétmillió akcsére vonatkozóan. A defter 1569. novemberi bejegyzése még meg is toldja a következővel: ,,a kjátibság itt s a hászbeli és paksi bérleteken napi 20 akcsével Rácz Mihály kezén van". Ugyancsak itt olvasható, hogy Jakab és Rácz elnyerték — többszöri felülígérés után — egymillió-húszezer akcse összegért a paksi pénzügyi kerület kincstári jövedelmeinek bérletét.

9 A halastavak bérlői között is találunk magyarokat. Tolna határában 1553ban Sárfi Mihály, Sárkezi Péter, Lovas Bódis és a nagy vállalkozásokban jártas Farkas bérlik a halastavakat évi 3750 akcséért. A sárközi hászokhoz tartozó halastavak bérlői eleinte magyarok, ám a hódoltság 4. évtizedében török kézre kerülnek, így pl. Véli Abdulah bajai bérlőhöz, akinek kezesei is törökök; bajai, belgrádi és budai katonák, tímár birtokosok.

10 Magyarok kezességvállalásáról kezdettől fogva szép számmal rendelkezünk adatokkal. A legkorábbi 1543. július 31-ről származik. Ekkor indult el a licitálás a tolnai dunai kikötő vámjának, a halastavak és a kilencedek, valamint a fejadó beszedésének a bérletéért, mígnem végülis 1546. június 3-án a 750 000 akcse összegnél megálltak, és a bérlőkért vagyonkezességet vállalt egy tőkeerős csoport, névszerint: Dombos Gregor, Rácz Gyurkó, Rácz Antal, Fodor László, Varga Mátyás, Bertolom István, Koszos István, Bernád diák, végül 3 tolnai bíró: 61