Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

élt, amit a korabeli adatok is igazolnak. 1565-ben az alsó kocsma 2332, a felső kocsma 2278 akcsét, összesen 4610 akcse adót fizetett be, ami körülbelül a város fej adójával ért fel. Tíz év múlva a szekszárdi szandzsákból van adatunk, ez elmaradt a paksitól, ugyanis 1575-ben csak 3000 akcsét sikerült összeszedni.

71 A kilenced. Forrásaink ritkán említik a földesúri pénzjáradéknak ezt a formáját. 1565-ben szerepel elsőízben, Pakson „nevendék-marhák után 1900 akcse" bevételt rögzít a tahrirdefter. Velics feltételezi, hogy „a marha-kilenced, bizonyára a vevő után, Faddon egyízben mészároskilencednek neveztetik". Tolna 1574—75. évi jövedelmei sorában a következő adatok jelzik a kilenced funkcionálását: — marhakilenced egyéb bevétellel együtt 405 akcse — lókilenced (egy db 745 akcse értékű ló után számítva) 67 akcse — mészároskilenced és borvám 93 akcse Az 1566 márciusi bevételek között Pakson 50 akcse kilenced jövedelem szerepel. További adatok hiányában is biztosak vagyunk abban, hogy a dunai átkelőhelyek tetemes marhavámbevételei, a magyar és török lakosság marhahúsfogyasztása együtt járt a kilenced széles körű szedésével. Csak emlékeztetőül idézzük négy dunai kikötő marhavámbevételeit 1560. június—1562. május időszakából:

72 Földvár 105 045 akcse Paks 16 062 akcse Tolna 171 019 akcse Báta 36151 akcse összesen: 328 277 akcse Bidaat. Ezzel a szóval jelölték meg a sertésszaporulat után fizetett adót. A mohamedán nem fogyasztott sertéshúst, minthogy azt tisztátalan jószágnak tartotta. Ételei „zsírozója" az olajfa bogyójából sajtolt ún. faolaj volt, míg a disznózsírt a török kincstár fegyverek és kocsitengelyek kenésére vásárolta fel. A fennmaradt defterekből megállapítható, hogy a török kincstár a magyar és szláv lakosság sertéstartását az állat forgalmi értékének kb. 3—4 százaléka erejéig adóztatta. Két akcsét szedett minden egyévesnél idősebb sertés után. Egy 1553. évi tolnai adat szerint a sertés ára 75 akcse körül alakult. Pakson 1549-ben 163 lakos 415 sertés után 830, Bölcskén 1549-ben 102 lakos 240 sertés után 480, Tolnán 1576-ban 200 lakos 283 sertés után 566, Madocsán 1580 körül 150 sertés után 300, Bölcskén 1580 körül 288 sertés után 576, Földváron 1580 körül 242 sertés után 484 akcse adót szedtek. Egy 1553-ból fennmaradt összeírásból megtudjuk, hogy a tolnai családok 26%-a foglalkozik sertéstenyésztéssel. A legtöbb disznót (34 darabot) Révész Pálnál és László Mihálnál (26 darabot) számláltak.

73 A török a kertet bosztán-nak nevezi, így is maradt fenn az emléke. A simontornyai szandzsák törvénykönyve szerint a termelő saját fogyasztásra termesztett petrezselyem, tárkány és egyéb vetemény után nem adózik, de piaci értékesítésnél dézsmát vesznek tőle. 56