Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

István megfigyelését: „az egyházi tizedszedők napi kiadásaik fedezésére néhány kepe gabonát rendszeresen eladták, magának a tizedfizető jobbágynak").,

61 Paks a gabona- és kendertizedét természetben, bortizedét pintenként 5 akcsével számítva, készpénzben teljesítette. A földvári halastavat magyarok és törökök vegyesen, néha társulva bérlik és készpénzben váltják meg a tizedet. Ezt tette 1549—50-ben Kónya Bálint és társa Mahmud bin Ibrahim.

62 A magyar dézsmaszedés gyakorlatából nem ismeretes a báránybőrtized. A török jövedelemigazgatás ezt sem hagyta figyelmen kívül. Bölcskén Lakatos Lukácstól 100 db báránybőr után 120 akcsét vasalt be az ámil, míg szomszédjától 8 akcse hagymatizedet, a halásztól 37 akcse haltizedet szedett be. Madocsa híres juhászatáról. Vanda Miklósnál és Bencsi Mátyásnál egyenként 105 db, Tót Benedeknél 120 db, Ihász Máténál 140 darabot számlál az emin írnoka. Ebben a faluban szépszámmal vannak a hagyma-, fokhagyma-, káposztaés kendertermesztők is. De fizetik a szénatizedet is.

63 Ungnád Kristóf 1573-ban keltezett naplóbejegyzése szerint „Elindulván Paksról mindig szép ligetek közt haladva, melyek tele voltak almákkal és körtékkel". A török időkre emlékeztetnek a zöldbasa-alma és a törökországi körte. Decsen van egy ún. Ötovány-domb. Állítólag a török hódoltság idején ezen a dombon nagy mennyiségű gyümölcsfa volt. A feltevéseknek hihetünk, ezt támogatják a defterek adatai is. Tolna mezőgazdasági termelésének tanulmányozása közben Káldy-Nagy Gyula rámutat, hogy 1553-ban nyolc lakostól alma- és körtetizedet szedtek, s ez mindössze 46 akcsével ért fel, de 1576-ban már 679 akcsére rúg a gyümölcstized kereskedelmi ára.

64 Már fentiekben jeleztük, hogy a szőlőtermesztés dézsmája volt a legjelentősebb földesúri járadék. A magyar lakosság kezén levő szőlők terméséből musttizedet kellett adni. míg az idők folyamán betelepült mohamedán vallású népcsoportok mentesültek ez alól. A mohamedán nem készít bort a szőlőből, hanem édességáruk (pekmez) és savanyúságok (tursi) előállítására használja fel.

65 Tolnán 1576-ban 204 szőlősgazdát számláltak, s 8194 cseber (42 literrel számolva 3441 hektoliter) boruk termett, amelynek tizede 344 hektoliter Tolna földesurát, a török császárt illette meg. Káldy-Nagy Gyula kimutatta, hogy ugyanebben az évben a tizeden kívül ún. szalarijét (magyarul ráadást) is kellett adni. Maga az 1576. évi bortermés összeírása is feltehetően azért készült, hogy a ráadást, vagyis 30 cseber borból egy csebert megállapítsák. Kiinduló adatunkat emiatt 344-ről 355—356 hektoliterre kell módosítanunk. Ez adja meg a bordézsma végső adatát.

66 Bátáról származó adatunk szerint 1568—69-ben a város teljes jövedelmének egynegyede: 11 858 akcse; ez naturáliában kifejezve kereken negyven hektoliter musttizednek felel meg. Bölcskén 1580 körül mintegy 120, Földváron pedig 54 hektoliter musttizedhez, illetve annak megváltási árbevételéhez jut a török kincstár. Még Madocsáról is behajtottak ezer akcsét bortized címén. A paksi szőlőtermesztés méretei felülmúlják az eddig ismertetett valamennyi település teljesítményét. Tolnát is, pedig ott figyelembe vettük a város határán kívül birtokolt szőlők termését is. Egy 1564. évi összeírás szerint Ebesen 62, Csatáron 73, Hidason 55, Nagy és Kisbáton 65, Malontán 33, Grábócon 25, Agárdon és Kövesden egyaránt 15, és egyéb itt nem említett helységeket is figyelembe véve, összesen 353 tolnai lakosnak volt szőlőbirtoka.

67 54