Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

A decsiek sem maradtak ki a bírságolásból. Skaricza Máté szerint a decsieket pusztán gyűléstartás címén „hatalmas összegű pénzbirsággal büntették a pogányok". (1566.) Ugyanebben az évben Bátaszéken 450, Étén 825, Bátán 2830 akcsét szedtek be hadhava címén. Bátán egyébként egy évvel korábban még 1850 akcsével megúszták a békétlen polgárok, Decsen viszont 1565-ben 5750 akcsére rúg a bírság, és Pakson sem mondható kevésnek a 3878 akcse leszurkolása.

41 Mekkora összeget róttak ki a vétkesekre? Fent már jeleztük a határokat. Bölcskén Vörös Balázs 50, Mészáros János 20 akcse bírságot fizettek, mert megverték anyjukat. Egy évvel később Ordas Béla veszekedése 50 akcséjébe került. A muzulmánokra azért róttak ki pénzbírságot, mert egyik-másik a nagyböjtben megfeledkezett magáról, illetve a vallási előírásokról és elmulasztotta az előírt imákat a dzsámiban. Az 1574. évi tolnai defter a kihágás megjelölése nélkül közli a vétkesek nevét és a bírság összegét. Nem tudni, hogy ez év október 16-án miért fizetett a tolnai helyőrség 175 akcse pénzbüntetést s ugyanezen a napon miért bírságolták meg Katalint 300 dénárral, ami felér egy jobbágyháztartás 3 évi fejadójával? Vagy gazdag volt, vagy túl nagy volt a vétke, amit talán így is könynyen úszott meg? Egy Murád nevezetű tolnai lakossá lett török erszénye nem kevesebb, mint 300 akcsével lett könnyebb. Bertalan Bálint büntetése csak 75 akcse, de Kis Alberté már 200. Ezeken kívül még hétezer akcse badhava jövedelem gyűlt össze Tolnán 1574-ben.

42 Ihzárije címen fizetett a török bírónak az a magyar, bosnyák vagy török, akit a bíróság elé idéztek. Elsőízben a tolnai defter említi ezt a sajátságos illetéket 1553. május 8-án. Évente ezer-kétezer dénárt szedtek be, a kimutatások havonként hozzák az adatokat.

43 Általában nem nagyok az idézések illetékei, de az egyik tolnai polgárnak az 85 akcséjébe került. Mekkora lehetett akkor a kiszabott büntetés? A berát olyan adománylevél, amelyet a felügyelők, adószedők és azok írnokai, valamint a templomi alkalmazottak és a zsoldosok kaptak illetményük megállapításakor. A tezkere olyan utalványt jelent, amelyet a tímár-, ziámet- és hászbirtokok odaítélésekor adtak ki. Mindkét okmány kiállításáért a kincstár illetéket szedett. A területünkön működő adó- és vámbérlő hálózat nagyszámú résztvevője, magyarok, rácok, zsidók, törökök egyaránt fizették a berát illetéket, akárcsak a katonaállítási kötelezettségükért földesúri javadalmakat élvező tímár- és ziámetbirtokosok. A következő szakaszokban ismertetett üzletágak és bevételi források is szorosan kapcsolódnak a török kincstár költségvetéséhez, és bármerre fordítjuk fejünket, azt kell tapasztalnunk, hogy többnyire a kádik és a különleges hatáskörrel felruházott pénzügyi felügyelők (nazir) közreműködésével funkcionáltak. Lapozgatás a hagyatéki leltárakban A törökök között élt és emlékiratát hátrahagyó Gyurgyevics Bertalan hitelesen megörökítette a török hódítók végrendelkezési és temetési szokásait, amiből többek között az is kiderül, hogy a haldokló muzulmán szívesen könnyít lelkén azzal, hogy magyar foglyokat és vásárolt rabszolgákat felszabadít. Ha egy muzulmán férfi meghal, a férfiak gondoskodnak a végtisztességről, ha nő, akkor a nőké a kötelesség. Végül: ha az elhunyt szegény volt, akkor utcánként pénzt 4 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 49