Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

kozóknak arról, hogy 31 515 akcse összegű bérleti díjat a budai török pénztárba befizettek. A kalocsai kádi állítja ki 1558-ban Ibn-i Jáfesz zsidónak, a paksi pénzügyi kerület (hivatal) adószedőjének már három éve esedékes elszámolását, több mint húszezer dénárról.

34 Szinán pécsi kádi emléke a rejtélyes körülmények közt megölt szekszárdi Ibrahim bég hagyatéka kapcsán maradt fenn.

35 A bég pénzesládájának felbontásán segédkezett és a benne talált pénzt fizette be, amit Abdulkerim nevű budai pénzügyi főnök (defterdár) írnoka 1560. április 11-én Budán nyugtázott. Végül Iszá nevű ráckevei kádival zárjuk a sort, aki Dur Ali szekszárdi bég egyetértésével viteti Budára egy Dorka nevű tolnai öregasszony házában talált pénzt. Ki volt Dorka és hogy került neve a török defterek lapjaira? 1560. augusztus 25-én a budai török kincstár pénztári naplójának jegyzője, írnoka a rendelkezésére bocsátott bevételi jegy alapján a következőket rögzítette: „a Tolna városból való Dorka öregasszony tartozásából, aki korábban a 965. évben (1557. október 24.—1558. október 13.) megégettetett. Most a vizsgálatkor (pénze) előkerült. Dur Ali bég Szekszár-i mirliva és mevláná Iszá Kuvin-i tudomásával: 40 000 akcse."

36 E szűkszavú értesítés határozott választ ad az elhunyt Dorka asszony egykori vagyonáról, hiszen negyvenezer akcse (magyar pénzben nyolcvanezer dénár) tetemes összeg. Nem kell messzire merészkednünk a feltételezésben, ha azt hiszszük, hogy ezt a szerencsétlenül járt Dorkát boszorkánysággal vádolták és megégették. De az sincs kizárva, hogy magzatelhajtásban találták vétkesnek. Ezt a törökök halállal büntették. Badhava és dzserime. A hódoltság korában közmondássá vált, hogy az embernek még a szaván is dézsmát vesznek. Hát még akkor, ha az káromkodás, veszekedés és rágalmazás címén volt bírságolható. Nagy számban maradtak fenn ún. „badhava és dzserime" jövedelmekről szóló defterek. A magyar, a bosnyák, a cigány és a török egyaránt borsos árat fizetett, ha a kádi rábizonyított egy kihágást. Mennél nagyobb volt a vétkes vagyona, annál magasabb bírságot szabtak ki fejére. Gyurgyevics Bertalan, akit a törökök két hónapon át nyakánál fogva láncon tartottak, sokszor eladtak és 13 éven át volt a rabszolgájuk, majd kiszabadulása után megírta élményeit, a kádik hatáskörét a házasságfelbontásoknál is észlelte, mondván, hogy a kádi kötelessége megállapítani a válóokot is, tudniillik hogy erkölcstelenség vagy meddőség vádja terheli-e a nőt. Ettől függ, hogy megbírságolják-e vagy sem.

37 Az erkölcsi kérdésként kezelt ügyekben a magyar bírók is bírságoltak. Itt van például annak a Miklós deáknénak az esete, akit a tolnaiak fattyúgyermeke miatt bírságoltak.

38 A nagyszombati levéltárban őrzött eredeti irat szerint „Vyda Antal azt vállá, hogy ő nyolc forintját és 33 dénárját ytta (talán írta?) meg az byrságnak, azmely bírságot akkoron Miklós deáknén az kurvaságért vettenek, hogy ura halála után két esztendővel gyermeke lett." Faddon már a török közigazgatás első éveiben fizettek bírságot. A defter 1549. elején 359 akcse badhava jövedelemről árulkodik. Tolnán 1553. március és július hónapok között 24 magyar, 6 cigány, 3 török és 1 rác 30—300 akcse bírságot fizetett.

39 Skaricza Máté írja Szegedi István életrajzában, hogy Tolnán a keresztény felekezetek között „a legszörnyűbb vitatkozással és helytelen indulatossággal annyira késhegyre ment a dolog, hogy ez sokszor sajátmaga a pogány bíró szerint is oktalanságra... és siralomra méltó kárvallásra szolgáltak. Tolnán 1566. március 21-től az év végéig közel tízezer akcse pénzbüntetéssel torolta meg a kádi a rendzavarást és egyéb vétkeket.'*

0 48