Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Korábban a „semMne"-illetéket a fogyasztással kapcsolatosan a kocsmárosokra kivetett jövedelemadóként fordították és értelmezték. Ez a török szó gyertyaházat jelent, a világosság házát, ahol ébren vannak, mulatnak, egyszóval vígadónak és kocsmának nevezik. Valójában a semháne kifejezésnek semmi köze sincs a kocsmához! A törvénykönyvek előírták a viasz gyűjtését és beszolgáltatását a kincstári gyertyaöntő műhelyek részére. A semháne-illeték viaszbeszolgáltatási adó volt. Ismereteink szerint sok helyen a jobbágyasszonyok kötelessége volt a viaszt gyertyává önteni.

30 A forgalmi illetékek szedésének egyik jelentős idényszerű tétele a vásárvám. Ete mezőváros hetivásárát 1565-ben így említik: „Forum hebdomále singulis diebus dominicis."

31 Bölcske egyévi vásárvámja csak 540 akcse, míg Földvárról azt jegyzik fel, hogy a Péter-Pál napi nagy vásár jövedelme húszezer dénár, ami nem kevesebb, mint a város kétévi adója. Tolna vásárai sem maradnak el más Duna menti vásárok színvonalától, bár Földvárhoz fogható kiugróan magas adatot nem találtunk számadásaiban. A piaci helypénzek évente nyolc-tízezer dénárt csurgatnak a tolnai bérlő zsebébe. Látogatottabbak az áprilisi, szeptemberi és novemberi piacok.

32 Az igazgatási bevételek fedezik a török közigazgatás és igazságszolgáltatás fenntartási költségeit. A Dunaföldvár és Báta között létrejött bérleti szerződések, az esedékessé vált befizetések, a törvényszéki bevételek, a török katonaságnak átadott búza, a hagyatékok és sok más ágas-bogas ügy a török jogszolgáltatás főszereplőjére, a kádira tartozott. A kádit török bíróként, pogány bíróként tartja számon a történelem, hatásköre azonban túllépett a jogszolgáltatáson. A hadsereg mozgósításában és ellátásában éppúgy serénykedett, mint a pénzügyigazgatásban, a piacok és árak ellenőrzésében. Betöltötte a közjegyző szerepét, nélküle még házasodni és válni sem lehetett. Csak az ő jelenlétében végrendelkezhettek az emberek. Minden elhalt, eltűnt vagy megszökött egyén vagyonát elárvereztette, a befolyt pénzt megőrizte az örökösök, vagy azok hiányában a török kincstár számára. Mindezen túl a kádi a központi kormányzat hírszerzője, aki hangulat jelentéseivel és nem egyszer hivatalnoktársai viselt dolgainak továbbításával tesz szolgálatokat „felfelé". A legkorábbi adatunk 1543-ból való, Ahmed efendinek hívják az első, név szerint ismert tolnai kádit. Nem sokáig viselte tolnai hivatalát, röviddel ideérkezése után meghalt. Szegényes hagyatékán: egy öszvéren és egy batyu ruhán kívül más emléket nem hagyott maga után. Három év múlva Mohamed, tolnai kádihelyettes feljegyzése a tolnai, mözsi és szerdahelyi bérletek egymillió akcse összegű bérét rögzíti. Ugyancsak Tolnán teljesít kádiszolgálatot egy Véli nevezetű török, aki elszámol (1558-ban) a törvényszéki illetékekkel és az üres telkek átírási illetékével. Nem közli a defter írója annak a tolnai kádinak a nevét, aki 1557-ben elszámoltatta Szejjidi Ali emint, a bátaszéki török helyőrség legénységének átadott búza árával. Valószínű, hogy arról az Alaeddinröl van szó, aki ugyanebben az évben tolnai kádiként van említve egy 240 000 dénár értékű búzaszállítmány igazolásánál. Semszeddin nevű tolnai kádi „tudomásával" történik meg a befizetés Ibrahim szekszárdi bég hagyatékából. Ahmed kádi levele alapján fizet be Kaleman jahudi, azaz Kálmán zsidó bérleti díjat a kincstárba.

33 A pesti kádiknak is akadt dolguk vidékünkön. így például 1558. május 28-án a paksi mukátaa (pénzügyi hivatal) adószedőjének kötelezettségéből 25 aranyat és 41 ezüstöt szállít fel Budára Ali Báli csaus (futár), amit a pesti török bíró (kádi) igazol. Ugyanő ad ki igazolást a tolnai Farkas és Isztepán nevű vállal47