Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

székek emléke. A Decs szomszédságában virágzó középkori városunk, Ete méreteiről szólva a decsiek azt állítják, hogy 36 mészárszéke volt.

26 Tudjuk, hogy ez túlzás, de a mészárszékek jelenlétét nem tagadhatjuk. A „kinnáre", mészárszékadó (más néven vágási illeték) a török elszámolásokban marhánként 2, juhonként 1 akcse bevételt képezett. Egy 1580 körül való adat szerint a kinnáre egyévi összege Bölcskén (Kis-Paks) 150, Földváron 422 akcse. Tolnáról havonkénti kimutatást is össze lehet állítani, s ebből ki tudjuk mutatni, hogy az év melyik részében vágták a legtöbb jószágot.

27 A tolnai mészárszékek forgalmának havonkénti megoszlása Időszak Vágási Időszak Vágási év illeték év illeték hónap akcsében hónap akcsében 1576. április 4 1576. október 166 május 71 november 196 június 147 december 100 július 192 1577. január 41 augusztus 167 február 51 szeptember 238 március 32 Első rátekintésre kitűnik, hogy a vágások túlnyomó többsége az év második felére esik. Szembetűnő a szeptemberben szedett vágási illeték nagy összege. Eszerint ebben a hónapban több jószágot vágtak le, mint januártól május végéig. A sókereskedelem kiterjedt volta folytán a sóeladás és sóvám is szolgáltat néhány adatot a hódoltság korából. Főként a bátai és a tolnai vásárok híresek sóeladásaikról. Képiró András és Pataki András bátai kereskedők a szigetvári vámnapló szerint 1560-ban 245 darab sót vittek át a vámon. Balos György bíró a kálmáncsehi lakosság szükségletére Tolnán 200 darab sót vásárolt. Tolnán jelentős sókészleteknek kellett lenniök, különben Fáncsy István egyik embere hogyan ragadhatott volna el mintegy ezer darab kősót Tolnai János deáktól. A tolnai sóraktár számadása az 1553. március 14.—augusztus 25. időszakban 430 darab só kiosztásáról és 20 darab (egyenként 20 akcse értékű) só eladásáról tartalmaz feljegyzéseket. Ugyanott 1566-ban egy év leforgása alatt mintegy 1200 akcse (2400 magyar dénár) sóvám bevételről szólnak a számadások. Nem sokkal marad el a paksiak sóforgalma, mint ahogy azt egy 1565/66. évi bejegyzés mutatja: 821 akcse sóvám és 184 akcse forgalmi illeték származik sóeladásból.

28 A malmok tevékenysége sem kerülte el a török kincstár figyelmét. Már 1549. szeptember 29-én hírt kapunk arról, hogy Bölcskén négy molnár 200 akcse malomilletéket, a vámnapló szerint „fertálije"-t fizet, míg Pakson tizenhárom molnár 633 akcsét. A paksi bírótól, ki maga is malomtulajdonos, nem követel illetéket a török kincstár. A fertálije tulajdonképpen a fertál nevű súlymérték hitelesítési illetéke volt. A koppányi és simontornyai liva törvénykönyve szerint az egész évben működő malom után 50, a hat hónapig használt malom után kerekenként 25 akcsét szedtek. A tolnai malmok száma 1553-ban: 19. Tőlük ebben az évben a vámos 1083 akcse fertálijét szedett. 1580 körül Bölcskén négy malomkerék után 200 akcsével, Földváron öt kerék után 250 akcsével adóznak a molnárok.

29 46