Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

Általános és természetes jelenség — ami oktatáspolitikánk és oktatási törvényeink egyre magasabb szintű végrehajtásának eredménye — hogy a fiatalabb munkaképes korú korosztályokban az általános iskola 8 osztálya, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya lényegesen magasabb, mint az idősebb korosztályokban. (A táblázatból kitűnően a fiatalabb korosztályok aránya a legmagasabb az iparban dolgozó férfi fizikai munkások körében, s korábbi táblázatból láthattuk, hogy náluk legkedvezőbb az iskolai végzettség színvonala is.) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden rendben van ezen a téren és oktatási törvényeink gyakorlatilag is teljes egészében elzárják az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségűek „újratermelődésének" lehetőségét. Az 1970. évi népszámlálás tanúsága szerint ugyanis, még a fiatalabb korosztálybeliek körében is, akik lényegében jelenlegi iskolarendszerünk, oktatási törvényeink funkcionálásának időszakában voltak tanköteles korúak, számottevő — bár csökkenő irányzatú — az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségűek száma és aránya. A legutóbbi népszámlálás időpontjában pl. a 30—34 éves korcsoportnak 37, a 25—29 évesek 24, a 20—24 évesek 12, a 15—19 évesek 11 százalékának volt az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettsége. Éppen ezért, de a technikai-technológiai haladás egyre nagyobb követelményei miatt sem lehet belenyugodni, egyszerűen tudomásul venni e fiatal, zömmel munkások iskolai végzettségének nem kielégítő szintjét. Továbbra is — ha lehet az eddiginél még fokozottabban — törekedni kell mindenekelőtt az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségűek újratermelődési lehetőségeinek elzárására, illetve olyan feltételek biztosítására, amelyek lehetővé teszik, hogy az ilyen végzettségű dolgozók munkájuk mellett pótolhassák, amit a korábbiak során elmulasztottak. A munkásosztályhoz tartozó fizikai dolgozók között az ipari munkások után következő legnagyobb arányt — 17 százalékot — az állami mező-, erdőés vízgazdálkodásban dolgozók képezik. Többségük férfi, a nők aránya mindössze 21 százalék. E réteg a felszabadulás óta eltelt időszakban ugyancsak jelentős fejlődésen ment keresztül, minőségi struktúrája azonban ma még több vonatkozásban kedvezőtlenebb az ipari munkásokénál. E különbségek megítélésem szerint csak részben magyarázhatók az állami ipar és mezőgazdaság eltérő sajátosságaival. Mintegy 40 százalékuk rendelkezik az általános iskola 8 osztálya, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel, míg az ipari munkások körében ez az arány meghaladja a 62 százalékot. E színvonalkülönbséget az eltérő korösszetétel is csak részben magyarázza, hiszen a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban dolgozó fizikai munkásoknak is 61 százaléka még 40 éven aluli, az ipari munkásoknál tapasztalt 66 százalékkal szemben. Hasonlóak mondhatók el szakmai képzettségük vonatkozásában is. 31 százalékuk szakmunkás, a betanított munkások aránya pedig 15 százalékot képvisel. Ezen belül rendkívül nagy a nemek közötti különbség, a férfiak 39,6, a nők mindössze 2,1 százaléka szakmunkás. (Az ipari munkásság körében ezek az arányok 57, illetve 15 százalékot képviselnek.) A betanított munkások aránya a nemek között azonos mértékű. E réteg iskolai és szakmai képzettségének emelése az elkövetkezendő időben — megítélésem szerint — fokozottabb figyelmet érdemelne, hiszen megfelelő szintű általános és szakmai képzettség nélkül a mezőgazdaság iparosodásának egyre erősödő folyamata nehezen képzelhető el. 430