Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

A munkásosztályhoz tartozók számbeli gyarapodása, iskolai végzettségük és szakmai képzettségük változása mellett jelentős fejlődés következett be a munkásosztály tagjainak munka- és életkörülményeiben, életszínvonalában is. A termelés bővítésével párhuzamosan jelentős összegeket fordítottak és fordítanak napjainkban is az üzemi munkások szociális ellátására, öltözők, fürdők, üzemi étkezdék építésére, korszerűsítésére és a nehéz fizikai munka gépesítése terén is alapvető változások történtek. A megye településhálózatának fejlesztésében, a szociális, kommunális és kulturális ellátás vonatkozásában is megkülönböztetett helyet kaptak a zömmel munkáslakta települések, nem elhanyagolva természetesen a többi település fejlesztését sem. Az általános lakásépítkezéseken és elosztáson belül kiemelt támogatásban részesül a fizikai munkások lakásproblémáinak megoldása, melynek keretében egyre több munkás jut korszerű lakáshoz Tolna megyében is. A lehetőségek függvényében folyamatosan javultak a megyében dolgozó fizikai munkások jövedelmi viszonyai is. 1970—1976. években például az ipari munkások átlagos havi bére 1773-ról 2503 Ft-ra, a mezőgazdasági munkásoké pedig 2087-ről 2883 Ft-ra nőtt. A megye ipari munkásainak kereseti szintje általában az országos átlag alatt helyezkedik el (1976-ban pl. az ország iparában foglalkoztatott fizikai dolgozók átlagos havi bére 2894 Ft volt). Ez alapvetően a megye országostól eltérő iparszerkezetével függ össze. Tolna megye iparában ugyanis az országosnál lényegesen nagyobb súlyú a könnyűipar, ahol az átlagkeresetek alacsonyabbak, mint például a nehéziparban. A megye ipari munkássága jövedelmi viszonyainak megítélésénél azonban nem hagyható figyelmen kívül jelentős részüknek a mezőgazdasággal való szoros kapcsolata, az abból származó jövedelemkiegészítés lehetősége, amit az előzőek során már röviden vázoltam. A TERMELŐSZÖVETKEZETI PARASZTSÁGHOZ TARTOZÓK SZAMÁNAK ÉS ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA A munkásosztályhoz tartozó dolgozók számának növekedésével ellentétben, társadalmunk másik nagy osztályához, a termelőszövetkezeti parasztsághoz tartozók létszáma, a népességen és az aktív keresőkön belüli aránya a felszabadulást követő évtizedekben, de különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta megyénkben is fokozatosan csökkent. Ennek méreteire a korábbiak során már utaltunk. A csökkenés alapvető oka, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságban lehetővé vált termelés korszerűsítésével annak eredményeként a munka termelékenységének emelésével jelentős számú mezőgazdasági dolgozó szabadult fel s áramlott át az egyéb népgazdasági ágakba, főleg az iparba. Termelőszövetkezeti parasztságunk főleg az átszervezést követő időszakban rendkívül nagy társadalmi-gazdasági átalakuláson ment keresztül. A korábban szétaprózott, vagyonilag rendkívül differenciált, szociális igazságtalanságokkal terhelt kisüzemi mezőgazdaság kollektivizálása előttük is a soha nem látott társadalmi-gazdasági felemelkedés lehetőségeit teremtette meg. A mezőgazdasági nagyüzemek adta szervezeti, technikai és technológiai fejlődés a korábban „látástól vakulásig" dolgozó, az időjárási és konjunkturális bizonytalanság állandóan nyomasztó hatása alól is felszabadította a parasztságot és 431