Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Madocsán 14 család után fizettek (25-en nem tudták megfizetni!); Földváron 103 hane után fizették meg a fej adót. Paks már szerencsésnek mondható, mert a korábban kivetett átalányadót nem a növekvőfélben levő lakosság arányában fizeti, így tehát egy-egy családra átlagban kevesebb adó jut. Ha valaki meghalt a faluban, vagy odébbállt, akkor sem csökkent a falura kivetett adó összege, hanem az ottmaradtakon vasalták be. A kép teljességéhez tartozik annak felemlítése, hogy a gazdátlanul maradt épületeket idővel a szomszédok szétlopkodták, a telket pedig kaszálóként hasznosították, így kárpótolván magukat az adótöbbletért.

9 A dzsizje, azaz fejadó beszedésére a kincstár egy emint (bérletfelügyelőt) és egy kjátibot (írnokot) küldött ki. Az emin beszedte, a kjátib lekönyvelte az összegyűlt adót. Előfordult, hogy a két feladatot egy ember látta el. A fizetség: adófizetőnként két dénár. A szekszárdi szandzsákban a XVI. század második felében a fejadó beszedésére vállalkozó adóbérlőknek és munkatársaiknak több mint háromezer családtól kellett beszedni a fej adót. A budai szandzsák érdekeltségébe tartozó Paks és Dunaföldvár térségében további ezer családot látogattak az adószedők.

10 Ugyanakkor széles körben elterjedt az a gyakorlat is, hogy a bírók szedték össze az adót és az utasítás szerint vitték a török szolgálatban álló bérlő lakására. Nagyon sok még a fehér folt a törökkori jövedelemigazgatási rendszer történetében. A rendelkezésünkre álló adatok mindenesetre sejtetik, hogy a törökök dolga nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy azt hatalmas katonai erejükből következtethetnénk. Hogy ne mondjunk mást, az adó behajtásának szorító gondja a defterekben is nyomot hagyott. A budai szandzsák 1580. évi jövedelmeinek defterében a következő sorokra bukkantunk: „ ... miután ez a szandzsák a végeken fekszik, szükségesnek bizonyult — írja Ali bin Ahmed a defter bevezetőjében —, hogy az emíreknek és a mültezimeknek a behajtáshoz 60—70 legény védelmül adassék. De miután ennyi ember a rájáknak nagy mennyiségű gabonáját, sóját, kocsiját és lovát igénybevette, a rajokon sérelem esett. Ennek folytán kérésükre a beglerbég és defterdár utasításai álapján elrendelték, hogy a háromezer akcsét meghaladó összegeket a szpáhik segítségével hajtsák be (a budai kincstárba való átadás végett), ugyanakkor a háromezer akcsén aluli összegek behajtása kilencedekből és egyebekből az eminekre marad; a jobbágyok pedig megkíméltetésük fejében évi 3 akcse fizetésére lesznek kötelezve. Miután az érdekek kölcsönös figyelembevételét a fölséges trón jóváhagyta . .. az új eljárást ezennel bejegyzik a defterbe."

11 A tizenötéves háború csapásait követően 1627—1628-ból rendelkezünk ismét fej adódefterrel. A budai szandzsák fejadódeftere Budán és Pesten 83 házat, Bölcskén (akkori nevén Kis-Paks) 33, Földváron 30 házat számlál. A földvári hitetlenek felerészt délszláv iflakok. Hat év múlva Madocsa is felkerül a listára 7 adózó háztartásával. Ekkor a budai szandzsák 175 helységében mindössze 1700 adózót tartottak számon, ami csak részben magyarázható az elnéptelenedéssel, egyes szerzők legalább ilyen fontos tényezőnek tekintik a török adminisztráció lezüllését.

12 A kapuadó A telket Magyarországon Károly Róbert 1351-es porta törvénye óta kapu zárta, melyen „gabonás vagy szénás szekér ki- és bemehet." A kapuadó fizetés kötelezettsége sem újdonság, tulajdonképpen megegyezik a magyar országgyűlés 41