Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

nyűiparban a foglalkoztatottak 45 százaléka, a gépiparban 30 százaléka, az élelmiszeriparban 15 százaléka, az egyéb iparágakban pedig 10 százaléka dolgozott.

117 Az üzemek nagyságrendjében is változás következett be. A megye iparának elaprózottsága a felszabadulás óta nagymértékben csökkent. Lényegében megszűntek az apróbb üzemek, nőtt az üzemnagyság. Jelentős ipari bázist képező (2000—5000 fős) nagyüzemek azonban nem alakultak ki. Megnőtt a közepes nagyságú üzemek száma. 1970-ben az üzemek nagyobb része 100—500 fő közötti létszámot foglalkoztatott. Jelentősen csökkent a 100 főnél kevesebbet foglalkoztató üzemek száma. A III. ötéves tervidőszak utolsó évében már 7 olyan üzeme volt a megyének, amelyben a foglalkoztatottak száma meghaladta az 1000 főt. 1970. évben 59 ipari vállalat és szövetkezet — 8-cal több, mint 1954ben — (19 állami iparvállalat, 19 ipartelep, 21 ipari szövetkezet) működött a megyében. Az ipar koncentrációját vizsgálva megállapítható, hogy üzemi és területi vonatkozásban ellentétes fejlődés következett be. Üzemi szinten a megye ipara dekoncentrált volt és az is maradt. 1970-ben 266 ipari tevékenységet folytató ipartelep volt a megyében, csaknem annyi, mint 1954-ben. A tanácsi iparban jelentős mértékben csökkent az ipartelepek száma, a szövetkezeti iparban viszont nőtt.

118 Területileg már koncentráltabb a megye ipara. A 7 ipari központ (Szekszárd, Dombóvár, Bonyhád, Paks, Tamási, Tolna, Simontornya) üzemeiben dolgozott 1970-ben a foglalkoztatottak 75 százaléka. Ezek az iparfejlesztésre kijelölt települések mint települési központok, jelentős ellátási funkciót is betöltenek.

119 A tervidőszak utolsó évében, 1970. október 25-én megtartott megyei pártértekezlet beszámolója összességében pozitívnak értékelte a megye ipari fejlődését, ami „főként a régebbi üzemek korszerűsítésében, valamint új üzemek létesítésében, termelési felfutásában jelentkezett". Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy „kedvező feltételek mellett sem emelkedett kielégítően a munka termelékenysége és a termelés műszaki színvonala."

120 IV. AZ INTENZÍV IPARFEJLESZTÉS UTJÁN Az 1970. évi megyei pártértekezlet reálisan értékelte a megye iparának fejlődését, hiszen az egyre céltudatosabb, tervszerűbb iparpolitika érvényrejuttatása vitathatatlan eredmények elérését tette lehetővé. Az ipar mind nagyobb szerepet kapott a megye gazdaságában, aminek következtében megváltozott a megye gazdasági szerkezete és a mezőgazdasági jellege fokozatosan csökkent. A III. ötéves tervidőszak második felében a megye iparosításában már új periódus kezdődött. Az iparfejlesztés új szakasza — még akkor is, ha elválaszthatatlan szerves folytatását képezte a korábbinak — lényeges sajátosságokkal rendelkezett. Az utóbbiak közül kettőt mindenképpen ki kell emelni. Az egyik az iparfejlesztés lehetőségeiben, módszereiben végbemenő változásokat tükrözte, azaz a mind gyorsabb áttérést az extenzív fejlesztésről az intenzívre. A másik sajátosságot a megye gazdaságfejlesztésének — ezen belül az iparfejlesztésnek — tervszerűbbé válása képezte, aminek fő dokumentumává a több éves előkészítő munka után 1971-ben — elsőízben — elkészített középtávú területfejlesztési terv vált. 26 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 401