Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

Az iparfejlesztés az ipar mindhárom szektorában éreztette hatását, a foglalkoztatottak számának megoszlása azonban fokozatosan megváltozott. A szövetkezeti ipar részaránya évről évre nőtt, a minisztériumi iparé pedig állandóan csökkent. Ez az arányváltozás összefüggésben volt a technikai fejlesztés különbségeivel. A minisztériumi iparvállalatoknál már legalább másfél évtizede megkezdődött a termelőberendezések korszerűsítése, ami egyre nagyobb ütemet ért el. A szövetkezeti iparban pedig — kismértékű technikai fejlesztés mellett — alapvetően állandóan létszámbővítés történt. A III. ötéves tervidőszakban a megye ipari termelése tovább növekedett. A jelentős fejlesztés hatására 1970. évben az ipar termelése 62 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbi szintet. Ezen belül a minisztériumi és a tanácsi ipar valamivel több mint 50 százalékkal növelte a termelését. A tervidőszakban különösen dinamikusan, 167 százalékkal nőtt a szövetkezeti ipar termelése. Az ipar termelésének 10 százalékos átlagos évenkénti növekedéséből ugyancsak a szövetkezeti szektor részesedése volt a legnagyobb, évi 22 százalék. Az állami ipar két szektora 9, illetve 10 százalékkal növelte átlagosan évenként a termelését. A termelés növekedésének fő forrását a korábbi időszakhoz hasonlóan — a megye iparpolitikai és foglalkoztatáspolitikai céljainak megfelelően — a foglalkoztatottak számának növekedése képezte. Ez különösen jellemző volt a szövetkezeti iparra. Ennek következtében a termelékenység növekedési üteme csökkent. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés öt év alatt mindössze 10 százalékkal emelkedett. Az ipar termelésnövekedésének csak kisebb hányada származott a termelékenység emelkedéséből. A termelékenységi hányad még 1970-ben is csak 41 százalék volt. A megye iparosításában tehát egészen a 70-es évek elejéig az erőteljesen extenzív jelleg dominált.

114 Kedvező jelenségként értékelhető, hogy az export növekedése nagymértékben meghaladta a tervidőszakban az ipari termelés növekedési ütemét. Az ipari termelés 62 százalékos növekedésével szemben az exportértékesítés 123 százalékkal nőtt. Így a megye ipara 1970. évben már 736 millió forint értékű árut exportált az 1965. évi 330 millió forint értékűvel szemben. Legdinamikusabban a szövetkezeti ipar növelte az exportértékesítést. A legfontosabb exporttermékeket nagyrészt a könnyű- és élelmiszeripar állította elő. (Lábbeli, sportlabda, gyümölcs- és főzelékkonzerv, sajt, zománcedény, divattáska, aktatáska.)

115 Az ipar fejlődésének mutatói azt bizonyítják, hogy a 60-as évek második felében elsősorban munkahelybővítő beruházások valósultak meg. Ez viszont azt eredményezte, hogy a szabad női munkaerő nagyobb részét lényegében sikerült mobilizálni. Olyan gyors ütemben nőtt a női dolgozók száma, hogy 1971. év elején az iparban foglalkoztatott nők aránya elérte az 54 százalékot, az ország megyéi között a legmagasabb arányt. Az iparfejlesztés következtében bizonyos módosulás következett be az ipar szerkezetében is. A könnyűipari vállalatok rekonstrukciója — mivel már hagyományokkal rendelkeztek — viszonylag kevesebb beruházási eszközt igényelt, mint az új iparágak telepítése. Ennek következtében tovább erősödött a megye könnyűipari jellege. Lehetőség nyílt azonban más, teljesen új iparágak telepítésére is (pl. műszeripar, vegyipar). A mezőgazdaság fejlesztése szükségessé tette a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztését, ugyanakkor elősegítette a konzervipar fejlesztését is. Így a könnyűipar vezető szerepe mellett — főleg az egyéb iparágak terhére — nőtt a gépipar részaránya.

116 Ezt bizonyítja az iparban foglalkoztatottak iparágankénti megoszlása is. Az 1970. évi adatok alapján a köny400