Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

3. Tímár defter A javadalombirtokok felosztásának nyilvántartására szolgál. A fejadó A török kincstárt megillető jövedelmek sokrétűek. Legjelentősebb tételei a fej adók, a kapuadók és a forgalmi adók. összegszerűen nem nagyok a törvénykezési illetékek és az igazgatási eljárás során keletkező bevételek, de más vegyes jellegű járandóságokkal együtt a szükségnek megfelelően velük is foglalkozunk. Török nevén dzsizje adóként ismerik a fejadót, melyet a török kormányzat a nem mohamedán lakosságra vetett ki. Ezért a dzsizje defterek gyakran a „hitetlenek" fejadójaként emlegetik. Első adatunk az 1545. évre nyúlik vissza. Eszerint: Pakson 100 hane után 5000 akcse Faddon 49 hane után 2450 akcse Bátaszéken 84 hane után 4200 akcse Bátán 82 hane után 4100 akcse A fejadó alapja a családfő, vagy család (hane), ha a család 300 akcse, vagyis hat magyar forint értékű ingó vagyonnal rendelkezett. A szegények és a török szolgálatban álló szerb martalócok és if lakok nem fizették. Az egy családfőre jutó fejadó összege 50 akcse, ami 1545-ben 1 magyar forinttal ér fel. A török adószedők a fejadót mindig készpénzben, sőt meghatározott fajta arany és ezüst érmékben követelték. A kereskedelmi forgalomban többféle pénzérmével fizettek. A török elszámolásokban, így a vámnaplókban szereplő filoriq, altunluq, sikké a magyar ún. elszámolási forinttal egyezett meg, amelynek száz dénár volt az alapja. A magyar aranyforint 1554-ben 145 dénárt ért, míg a török arany 133 dénárt. Az akcse török ezüstpénz, 0,65—1,10 gramm ezüsttartalommal verték, a korabeli magyar aprópénznek, a dénárnak kétszeresét érte. A török fogságban járt Gyurgyevics Bertalan szerint hatvan akcse tesz ki egy magyar koronát (másként: aranyat). A defterek a magyar aranykoronát 75, a török aranyat 80 akcséval számolják, bár előfordul, hogy 78, sőt 65 akcsét érő aranypénz beszállításáról is szólnak. Az utóbbiak esetében kétséget kizáróan csonka vagy erősen kopott pénzérmékre kell gondolnunk. Szerepel a gurus is. Ez szintén ezüstpénz, értéke 50 akcse. A csarik ennek negyedrészét érő pénzérme. Az ún. „oszmáni" a törökök mindennapos váltópénze, amely az akcsénél körülbelül 25 százalékkal ér kevesebbet.

6 Minden bizonnyal a török pénz elértéktelenedésével függ össze a fejadó állandó emelése. A koppányi és simontornyai szandzsák törvénykönyvében olvasható, hogy kezdetben („az Egykor Elhunyt és Boldogságos Emlékezetűvé vált, a Paradicsomkert Fészkébe megtért Szülejmán szultán uralkodása idejében") még 50 akcsét szedtek. Szulejmánt 1566-ban Szelim követte a trónon, akinek első intézkedései közé tartozott a fejadó (forint illeték) 60 akcsére való emelése. Utóda III. Murád szultán már 66 akcse szedését rendeli az említett szandzsákok területén.

7 Szellemesen jegyzi meg Salamon Ferenc, hogy „a keresztények adójának emelése ha tilalmas volt is, nem tartozott a tizenkét főbűn közé, melyek holta után, legalább egy időre a pokol tüzére kárhoztatják" a szultánt és adóbérlőit.

8 Az eddig még nem említett Duna menti települések közül Mözsön 1557-ben 22 ház után, Szerdahelyen 6, Ságon 18, Étén 155 ház után, két évvel később 40