Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

és feladataink" című napirendet. Ekkor az iparfejlesztés három fő irányát határozták meg: — Meglévő üzemekben a korábban megkezdett beruházási programok megvalósítását. (PL: Simontornyai Bőrgyár bővítése, Paksi Konzervgyár transzformátor, Szekszárdi Bőrdíszmű Vállalat telepítésének befejezése.) — Meglévő üzemek fejlesztésének beindítása. (PL: Szekszárdi Faipari Vállalat, Szekszárdi Ruhaipari Vállalat.) — Üj üzemek telepítése. (Pl.: MMG Szekszárdi Gyára.) Az előterjesztésben tükröződött az iparfejlesztés területi elve. Megfogalmazódott, hogy a szekszárdi foglalkoztatási problémák megoldása után az ipari üzemekkel kevésbé ellátott Dombóvár és Tamási községek helyzetét kell e tekintetben javítani.

95 Az 1961. október 23-i pártbizottsági ülésen — ahol a népgazdasági ötéves tervet vitatták meg — már konkretizálódtak, melyek lesznek a tervidőszak fontosabb ipari létesítményei a megyében. — Sütőüzem: Bonyhád, Dombóvár, Bátaszék, Paks — 4 millió Ft. — Bányászat: 56,8 millió Ft. — KGM: MMG Szekszárdi Gyára — 97,9 millió Ft. — Kip. Min.: Dunaföldváron 21,6 millió Ft, Simontornyán 134 millió Ft. Tolnanémedin 6 millió Ft. — Él. ip. Min.: Paksi Konzervgyár 9 millió Ft. — FM: Dombóvári Magtisztító 9,2 millió Ft. Ezekre a beruházásokra a minisztériumok beruházási keretet biztosítottak. A felsoroltak között nem szerepelnek a vállalati felújítások. Természetesen az igények ekkor is jóval meghaladták a beruházási összegeket. A megye iparának termelését 48—50 százalékkal tervezték emelni. „Mindezt rekonstrukcióval, korszerűbb technológiával, a meglévő berendezések jobb kihasználásával, az üzemszervezés megjavításával kell biztosítani. Egy sor üzem nem kap beruházást. A munka jobb megszervezésével, a jelenleg meglévő tartalékok felhasználásával, a lehetőségek jobb kihasználásával kell a termelékenység lényeges emelését elérni."

56 Az 1962. október 24—25-én megtartott megyei pártértekezlet fő feladatként határozta meg az ipar további fejlesztését, a meglévő üzemek bővítésével, új üzemek telepítésével. A beszámoló néhány akadályozó tényezőre is rávilágított. „A budapesti üzemek kitelepítését akadályozza, hogy nincsenek megfelelő épületek. A Gépjavító Vállalat fejlesztésének akadálya, hogy nem KGM-vállalat, hanem FM." Felmerült a két téglagyári egyesülés összevonása is. Alapvető oka, hogy stagnálás jelentkezett a téglagyártásban. Egyes téglagyárakat le kellett állítani. Ezen kívül újra felvetődött a Dombóvári Konzervgyár felszerelése.

97 A megyei pártbizottság vezetői 1963—1964 években is tovább szorgalmazták a megye iparának fejlesztését. Főként a meglévő üzemek fejlesztésére, kisebb részben újak létesítésére tettek javaslatokat. Szekszárdra ekkor 5000 vagon teljesítményű konzervgyár telepítését javasolták, s ezzel együtt a Paksi — 1500 vagonos — Konzervgyárnak csupán 2000—2500 vagonra való fejlesztését tartották indokoltnak. Ennek döntő indoka, hogy Szekszárd iparosítása az első, a többi település csak utána jöhet. Noha ebben az időben még nem indult be a műszergyár, a megyei pártbizottság vezetői Szekszárd város műszeripari bázissá 392