Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

termelőszövetkezetbe be nem lépett családtagok is bekapcsolódhassanak a munkába. A terv túlteljesítése esetén prémiumként természetben, vagy pénzben kiadható a többlettermény 25 százaléka. Még arra is ügyeltek, hogy a terv meghatározásakor az adott terület több éves termésátlagát vegyék alapul. Egyes iparilag, vagy egyébként fontos terményekre külön kitértek az állásfoglalásban. A cukorrépánál a túlteljesítés szerint növekedjék a prémium, a rétek szétszórtsága miatt, vagy a gépesítettség hiányának okából részesműveléssel is betakaríthatok a rétek, legelők terményei. A géppel nem aratható gabonát, a köztesként termelt bab betakarítását magasabban premizálják. A részben stabilan gazdálkodó, régebbi termelőszövetkezeteknél az eredményességi munkaegység a fő forma. Ehhez hozzátartozott a terv, a mennyiség és a túlteljesítés esetén elérhető termék, illetve a pénzbeli terv, jövedelem és ugyancsak pénzbeli többletjövedelem pontos közlése. A gazdaságilag erős termelőszövetkezeteknél a munkaegység részbeni, vagy teljes garantálása volt időszerű. Ehhez rendszeres bevétel szükséges, munkaegységenként 30 forintot javallottak havonkénti kifizetéssel. Ez az öszszeg túl magasnak bizonyult és a „minél többet kiosztani" törekvéssel egybeeső javaslat hozzájárult később a szövetkezetek egy részénél a túlelőlegezéshez. A Tolna megyében jelentős szőlőtermelésre is kitért a tervezet. Reális helyzetelemzéssel abból indult ki, hogy rövid időn belül nem alakíthatók ki a termelőszövetkezetekbe bevitt kisebb-nagyobb szőlőparcellák nagyüzemi művelési formái, így a terméseredmények növelését az akkori területen és a helyzetből fakadó módon kell biztosítani. A termés növekedését ugyan nem sikerült elérni, azonban az állásfoglalással nagyrészt hozzájárultak a nagyobb mérvű és rohamos csökkenés ellensúlyozásához, az érdekeltség megteremtéséhez. A szőlőnél a munkaszervezet és jövedelemelosztás szempontjából kétféle módszert ajánlottak. A hosszabb ideje tevékenykedő és a közös szőlőtermelésben jártas termelőszövetkezetek tartsák fenn és folytassák a közös művelést, alkalmazzák a munkaegység szerinti részesedést és a premizálás bevált formáit. Az újonnan alakult és a kisparcellákból álló, nagy szőlőterületű termelőszövetkezetekben a brigád- és munkacsapat-szervezeteken belül egyénileg műveljék a szőlőket. Ez azonban nem jelenthetett egyéni gazdálkodást. Az egyén alapmunkaegységet kap munkája után, a terület szerint métermázsában megállapított terv túlteljesítése esetén a többlet 40 százaléka a termelőé, s ennek fele pénzben, vagy természetben, a másik fele munkaegységben számolandó el. A természetben kiadott szőlő- és bormennyiség nem haladhatta meg az összes termés negyed részét. Részletezték a talajerő-utánpótlás közösségi és egyéni tennivalóit, tisztázták, hogy lehetőleg öt éven át ugyanazon család, vagy személy kezelje a szőlőt, és hogy elemi kár esetén a munka fejében az alapmunkaegységet kötelező jóváírni. A termelőszövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét növelő munkadíjazási és jövedelemelosztási módszerekre 1960. elején még erősen az útkeresés, a kristályosodás stádiuma volt jellemző. Az érdekek egyeztetésén alapuló formák alkalmazásának bátorításával egyidejűleg ügyelni kellett a türelmetlenség és a kapkodás elkerülésére is. A helyes módszerek kipróbálása végett országosan, s így Tolnában is némi időre volt szükség. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. február 20-i keltezéssel, a megyei pártbizottságokhoz Irányelveket küldött: „Az illetékes szervek még alaposabban tanulmányozzák az eddigi tapasztalatokat, s körülbelül fél év múlva öszszesítsék és terjesszék a Politikai Bizottság elé."

m 325