Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

ból eredt, hogy belátták az erőviszonyok megváltozását, beletörődtek abba, hogy nincs módjuk a nyílt ellenállásra, összefüggött ezzel, hogy „az alattomos bújtogatást, a belül kifejtett aknamunkát, a termelőszövetkezet, vagy a termelőszövetkezeti vezetés ellen indított burkolt támadást, gyakran az éberségét vesztő pártszervezet sem vette észre időben". Más esetekben viszont — nem feledve a régi sérelmeket — oktalanul szemére hányták a termelőszövetkezeti tagok az őszintén beilleszkedni kívánó, tisztességes munkát végző volt kuláknak kizsákmányoló múltját, példálózva, hogy „kutyából nem lesz szalonna, csak kutyaszalonna lehet belőle". Időbe telt, kitartó politikai munkát igényelt, hogy a fájó sebek behegedjenek, hogy a termelőszövetkezeti tagok egységesen előre és ne hátrafelé tekintsenek. Dacára a fel-felbukkanó ellentéteknek, gazdasági téren szépen haladtak a termelőszövetkezetek, mert a termelőszövetkezeti tagok többségében az ingadozás ellenére megérett a felismerés, hogy nincs visszafelé vezető út. „Ma a termelőszövetkezetekben a viták, a beszélgetések szinte kivétel nélkül a szövetkezeti gazdaságról, annak lehetőségeiről zajlanak. A legtöbb termelőszövetkezetben azt vallják, hogy ha már a termelőszövetkezetbe léptünk, úgy dolgozzunk, hogy jövedelmünk is legyen."

117 Jó ütemben indultak és haladtak 1960. tavaszán az időszerű munkák. Április végére az őszi kalászosokból 71 908 kh-t fejtrágyáztak, 70 814 kh-t hengereztek, és 42 961 kh-t fogasoltak.

118 Vegyszeres gyomirtásra szerződtek a termelőszövetkezetek 9000 kh-ra. Jól haladt a tavasziak alá a talaj előkészítés, az átszervezett községekben tavaszi szántásra szoruló 70 000 khnyi földből mindössze 1900 kh várt akkor szántásra. Megfelelő ütemben haladt a kora tavasziak — a borsó, az árpa, a zab — vetése, s ezzel párhuzamosan megkezdték a cukorrépa, a borsó, a mák sarabolását. Az időben végzendő, jó minőségű munkára ösztönző módszereket már 138 termelőszövetkezetben alkalmazták, közülük 122 helyen bevezették az eredményességi premizálást, 117 termelőszövetkezetben osztottak munkaegységelőleget. A nagyüzemi munkaszervezetben, nagy táblákon, de valójában még kisüzemi módon dolgozó új gazdaságoknak a megyében előírták az árutermelési követelményeket. „Űj helyzet állott elő, a mezőgazdasági termékek, áruk zömét most már a túlsúlyba jutott szocialista szektornak kell biztosítani."

119 A részesművelés alkalmazásában hónapokon át tartó hosszas vita folyt, az egyik felfogás hívei szigorúan elítélték, súlyos hibának, kistulajdonosinak bélyegezték azt, a másik, a helyesebb felfogást vallók a szükség szerinti, átmeneti alkalmazás mellett kardoskodtak. A részesművelés dolgában a megye politikai vezetői sem láttak tisztán, a testületi üléseken gyakran tétováztak, s ennek következtében hosszú időn át elmaradt az egységes útmutatás. Szorongatott az is, hogy 1960-ra jelentősen megnőtt a megyében a magas életkorú termelőszövetkezeti tagok aránya, és a termelőszövetkezeti tagok nyugdíját rendező, február 14-én megjelent kormányrendelet hatására további növekedés volt várható. A termelőszövetkezeti tagok kor szerinti megoszlása 1960. közepére azt mutatta, hogy a többség 50 éven felüli, a férfiaknak 56,2 százaléka, a nőknek pedig 50,6 százaléka tartozott ehhez a kategóriához. A 27 év alatti korosztály a megyében a férfiaknál mindössze 8,3 százalékot, a nőknél 10,6 százalékot tett ki a termelőszövetkezetekben. E helyzet és a munkafegyelem lazaságai (a régi már nem hatott, az új fegyelem lassan alakult ki) a termelésben, a tsz-ek munkaerő-ellátottságában komoly problémákhoz vezettek, nem egy esetben súlyos és alapvető gondok forrásaivá váltak.

m 21* 323