Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

ség volt az okos szóra, apellálni kellett a jobbik észre is. A fél esztendős közös múltra visszatekintő zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezet 1960. tavaszára már azzal büszkélkedhetett, hogy akik fél évvel korábban ellene voltak a szövetkezésnek, azoknak szép jószágállományuk lett (Zomba a megyében mindig híres volt állattenyésztéséről), tehénistállót építettek, időben, rendesen elvégezték a tavaszi vetést és növényápolást, bizakodtak. A politikai munka szerepét bizonyította a 12 tagú pártszervezet tekintélye. Eleinte hallani sem akartak a pártszervezet megalakításáról, s tavaszra mégis akkora bizalmat szerzett körükben, hogy szinte elhalmozták a párttitkárt kérdéseikkel, és mindenben kikérték tanácsait. Megyeszerte szervezték a helyi pártszervezetek a kiscsoportos beszélgetések, közvetlen találkozások sokaságát. A gyönki járásban több mint 300 kisgyűlésen tanácskoztak a termelőszövetkezeti tagokkal az előlegosztás, a háztáji, a munkaszervezés, a bérezés, a vezetés és tagság kötelezettségei és egyéb, a tagságot érdeklő kérdésekről.

112 E nagyszabású tájékoztató tevékenység oszlatta ugyan a hibás felfogást, háttérbe szorította a nem egyszer mesterséges szembeállítást, azonban az ellentétek újra meg újra éledtek, enyhébb formában, vagy új alapon, más köntösben tovább éltek. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a brigád- és munkacsapatvezetők többsége a volt középparasztokból, egyes helyeken a volt kulákokból tevődött, támadni kezdték a vezetőket. Azzal vádolták őket — Dunaszentgyörgyön, Tengelicen, Sárpilisen —, hogy nem képviselik a szegényparasztok és a régi termelőszövetkezeti tagok érdekeit.

113 Dunaszentgyörgyön alapot adott az, hogy kiszorultak az állattenyésztésből azok, akik ott korábban megálltak helyüket. Erősítették bennük az elmarasztaló, sommás ítélkezést az új termelőszövetkezeti tagok egy részének azon törekvései, hogy kijátsszák a háztáji terület nagyságánál az alapszabályt, elhallgatták a szomszéd község határában levő úgynevezett „bebíró földjeiket". Nehezítette a kibontakozást, bonyolította a helyzetet, hogy amikor a termelőszövetkezeti vezetőség a hanyagokkal szemben rendszabályokat, munkaegység-levonásokat kezdeményezett, ellene a legerősebben a jó munkát végző, az azt megkövetelő volt középparasztok tiltakoztak. Harc folyt az úgynevezett jobb munkáért, ahol több munkaegységet lehetett elérni, vagy könnyebb volt a munka. A pártszervezetek az arányos elosztás mellett törtek lándzsát. A jobb munkaterületekért folytatott belső harc hétköznapjaiban gyakran hangzott el az, hogy ki, miért, hogyan menekül a kapa- és kaszanyéltől, felhánytorgatták egymásnak a múltat, hogy ki volt a cselédtartó, ki, kinek lábakapcája. Mi történt, mi a helyzet a volt kulákokkal? Korábban tilos volt felvenni a kulákokat a termelőszövetkezetbe, a tömeges átszervezés idején szükség volt az állásfoglalásra. A párt álláspontját a Központi Bizottság 1959. október 22-i határozata tartalmazta,

114 melyben a termelőszövetkezeti tagságra bízta a döntést, hogy a kulákot felvegyék-e. A termelőszövetkezeti tagság szavaz arról, kit fogadnak be az egykori kulákok közül és kit nem. A Központi Bizottság állásfoglalása tartalmazta azt is, hogy az egykori kulákok két évig nern állíthatók vezető posztra, nem választhatók vezető posztra, nem választhatók vezető testületbe.

115 Megyénkben a volt kulákokat és osztályidegen elemeket — egy-két egyéntől eltekintve — felvették termelőszövetkezeti tagnak.

116 A termelőszövetkezetbe került volt kulákok ritka kivételtől eltekintve helyt álltak a munkában, iparkodtak jó teljesítményt nyújtani, magatartásuk alkalmazkodó volt. Mindez ab322