Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

A megye csaknem valamennyi községében szívós küzdelmet kellett folytatni a messzebb néző előrelátóbbaknak a súrlódások, az új termelőszövetkezeti tagok között feszülő régi ellentétek leküzdésére. „Felsőnyéken, e 2056 lakosú termelőszövetkezeti községnek lakossága szinte kettészakadt, és a két ellentétes összetételű szövetkezet között nagy a feszültség. Közvetlenül az év fordulója előtt eluralta a községet az a felfogás, hogy a ,csizmások' (vagyis a volt középparasztok) nem közösködnek a ,mezítlábasokkaV, vagy a jrinaldikkaV (vagyis a volt szegény parasztokkal). Utóbbiaknál viszont az a nézet uralkodott, hogy ők ugyan nem művelik a ,csizmások' földjét. Az ellentétek kiterjedtek a pártszervezetre is, az alakuló gyűlésen az egyik párttag vezette ki a volt szegényparasztokat, ,Utánam rinaldi-negyed!' felkiáltással." A fővárosi kiküldött eme jelentésében fontos megállapítás, hogy „az együttműködésnél sokkal biztatóbb a gazdálkodásuk, a szövetkezeti vezetőség és a tagság törődik az előrejutással. Az egyik vezetőségi tag — aki önálló korában villamosította egész háztáji gazdaságát, még a kutat is motorizálta — nyíltan kimondta, hogy neki a szövetkezet még most sem tetszik, de ha már így történt, dolgozzanak becsülettel, azt nézzék, hogyan lehetne közösen boldogulni. A kezdeményező-kedvre jellemző, hogy a második világháború alatt tönkrement halastavat teljesen önerőből helyreállította a tagság, azonban kísérletük egyelőre kudarccal végződött, mert a víz egyik reggelre kiszökött a gát alá, a halakat éppen hogy meg tudták menteni." A súrlódások, viszályok, ellentétek részben a termelőszövetkezeti tagok korábbi osztály- és rétegviszonyaiból, részben a nemzetiségi elkülönülésből fakadtak, de szerepet játszott a bizalmatlanság, a dolgozó osztályok körében sem hiányzó kasztszellem, a képzetlenség és a nehézségekkel, vívódásokkal birkózók türelmetlensége. Mindezek leküzdésére a megyei pártbizottság 1960. tavaszán 75 községbe küldött ki aktívát, politikai erősítés végett. Tanulságosak jelentéseik. Mucsiban néhány dologtalan termelőszövetkezeti tag uszított a munkában élen járó szorgalmas társak ellen, lesvábozva őket.

110 Az egészséges és rossz vonások keveredésére, együttes jelentkezésére n

yújt példát a megyei pártbizottság által kiküldött aktivista feljegyzése.

111 „Sióagárdon a szarvasmarha-állományt jószágot szerető svábemberek kezelik, s mondhatom, hogy a jó gazda gondosságával. A tisztán tartott jószágok gondozói azt mondták, minden igyekezetükkel rajta lesznek, hogy mintaszerű legyen a jószágállomány, hogy megbízzanak bennük a falu egyéni gazdái is, hogy az 1960. őszi átszervezés után is megtartsák őket a jószágok mellett. Általános tapasztalatom, hogy a jószág gondozók nagyobb optimizmussal néznek a termelőszövetkezet jövője elé, mint a vezetőség." A szélsőségekre, a változó közhangulatra, a helyzet ellentmondásaira utal egy másik, 1960. április 6-án kelt jelentés. „Zsibrikről két kommunistának el kellett költöznie, mert a termelőszövetkezeti szervezők felültek annak a kifogásnak, hogy a helyiek csak nélkülük hajlandók termelőszövetkezetbe menni. Amikor aztán elmentek, az lett a kifogás, hogy ha a kommunisták elmennek a településről, akkor ők, mint pártonkívüliek, miért dolgozzanak a termelőszövetkezetben? S megindult a veszedelmes, igazságtalan propaganda: íme, a kommunisták akadályozzák a közös munkát! A termelőszövetkezet vezetőségében egyetlen párttag nem volt, de két ellenforradalmi egyént vezetőségi tagnak választottak." (Zsibrik akkor a mőcsényi termelőszövetkezet üzemegysége volt.) Kedvezett a széthúzások háttérbe szorításának, majd leküzdésének a közösen végzett munka, a kollektív érdekeltség, mely közismerten jó „gyógyír" az erők megosztásának megszüntetéséhez. De a közös munka erősítése mellett szük21 Tanulmányok Tolna megye történetéből vm. 321