Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

Azonnal megkezdték a 23 új termelőszövetkezetben és a 29 területileg megnövekedett szövetkezetben a közös munkálatokat. Március 9-ig 46 helyen alakítottak ki munkaszervezeteket, 48 termelőszövetkezetben indult be a közös gazdasági munka, trágyahordás, talaj előkészítés. A közös állatférőhelyek kialakítására 14 helyen építőbrigádot szerveztek. Valamennyi termelőszövetkezetben időben elkezdődött a tervkészítés, erre az időre 31 helyen már be is fejezték a tervezést. Számbavették az állatokat, összeírták a vetőmagszükségletet (e téren csupán Bogyiszló késlekedett), összeírták az üres, vagy átalakítással alkalmassá tehető épületeket, összegezték az állatférőhelyek számát. A bizakodást a közös gazdaság megalapozásának készségét bizonyították Belecskán, ahol minden termelőszövetkezeti tag katasztrális holdanként 10 kg abrakkal, 15 kg szénával való hozzájárulást vállalt, Szakcson pedig a közös alaphoz kh-ként 200 forintot ajánlottak meg.

107 A közös munka beindításához és a helyes tervezéshez segítségképpen a megyei tanács két — szakemberekből összeállított — brigádja rendszeres látogatásra indult az új termelőszövetkezeti községekbe és az előző évben őszi kezdéssel indult termelőszövetkezetekbe. ERŐFESZÍTÉSEK A KEZDETI NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSÉRE Még be sem fejeződött a számszerű fejlesztés második szakasza, észrevehetővé vált, hogy nem akármilyen üzemeket, hanem a közösséget jól szolgáló, szocialista gazdaságokat kívánnak létrehozni, s az állam csupán ezeket támogatja. Élt törvényadta jogaival a megyei tanács végrehajtó bizottsága és az ismételt figyelmeztetések ellenére, alapszabályellenesen „gazdálkodó", a minden termelőszövetkezetre kötelező jogszabályokat figyelmen kívül hagyó paksi Újélet Termelőszövetkezet működési engedélyének megvonását kezdeményezte a földművelésügyi miniszternél.

108 A termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fellendülése, a termelőszövetkezetek tömeges alakulása idején volt rá eset, hogy olyan vezetők kerültek átmenetileg egy-egy szövetkezet élére, akiknek a tollasodás, a minél nagyobb egyéni haszon minden áron való elérése volt legfőbb törekvésük. Ideig-óráig kifejtett tevékenységük olyan súlyos helyzet elé állította a termelőszövetkezeti tagság egy részét, hogy nem volt biztosítva a családnak évi kenyere sem. Ezt tette Kajdacson a később több éves börtönbüntetésre ítélt termelőszövetkezeti elnök és könyvelő, mígnem a megyei pártbizottság osztályvezetőjét hívta meg elnöknek a termelőszövetkezeti tagság. Kajdacson így 1960-ban megkezdhették a biztonságos gazdálkodást, az ökrök, sertések hizlalását, s a teljesített munkaegységre a 10 forintos havonkénti előleg kifizetését.

109 Az addigi átszervezéssel kétszeresére növekedett termelőszövetkezeti tagság beilleszkedése, az ötszörösére nőtt földterületen közös munkával a magasabb termelési eredmények elérése, az új gondok sokasága érthetően próbára tette a termelőszövetkezeti tagokat, vezetőket, s az irányító szerveket egyaránt. A közös munka sodrásába került, tegnap egyénileg dolgozó parasztemberek mai termelőszövetkezeti tagok körében furcsamód — de nem meglepően — az új életforma kezdetének időszakában éleződtek ki legerősebben az előző vagyoni helyzetből, a régi maradványaiból fakadó ellentétek. Igazolódott megyénkben is az MSZMP VII. kongresszusának megállapítása: „A szövetkezetbe lépés az egyes embernél még nem jelenti a maradi nézetek, azonnali, teljes és végleges jeladását, a kistulajdonosi vonásokat csak fokozatosan vetkőzik le." 320