Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

holott — ha lehet — ott még nagyobb szükség volt rájuk, mint a többi termelőszövetkezetben. Az év közepére már arról jelenthetett a Központi Bizottsághoz a megyei pártvezetés, hogy augusztus l-ig 107 termelőszövetkezetben hozták létre az egységes termelőszövetkezeti pártszervezeteket, melyeknek 1346 tagja és 310 tagjelötje volt. Az eltelt hét hónap alatt az új termelőszövetkezetekben a párttagságra megérett dolgozó parasztokból párttagnak, tagjelöltség nélkül 39-et, a tagjelöltek közül idejük letelte előtt, soronkívül 34-et, és 105-öt tagjelöltnek vettek fel. Az év végére a termelőszövetkezeti pártszervezetek taglétszáma 1838-ra (1510 párttag és 328 tagjelölt) emelkedett, s ami igen jelentős eredmény, hogy közülük már 1376 volt ténylegesen termelőszövetkezeti tag.

45 Csökkent tehát az úgynevezett kívül álló párttagok száma, javult az arány, s így a termelőszövetkezetek kétharmadában tevékenykedő pártszervezetek tagjainak háromnegyed része a többi tsz-taggal nap mint nap együtt dolgozva tudott eleget tenni a kommunistákkal szemben az élet által támasztott sokoldalú, és embert próbáló követelményeknek. A termelőszövetkezetek beindításában, erősödésében az átlagosnál nagyobbat vállaló kommunistákon kívül ott voltak a tevékeny párton kívüli aktivisták, az egyéb társadalmi erők is, akik szívvel-lélekkel fáradoztak a közös ügy érdekében. A politikai műveltség megszerzése és fokozása, a tudatosság növelése érdekében az 1959-es évben, a pártoktatás keretében részt vett több száz termelőszövetkezeti tag oktatása mellett külön hat helyen szervezték meg és sikerrel a magasabb felkészültséget nyújtó gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatát.

46 Szükség is volt az elvi tisztánlátás fokozására, a politikai munka erősítésére, mert az úgynevezett tavaszi belépés, őszi kezdés nagy erőpróba elé állította mind a pártszervezeteket, mind az egyéb társadalmi erőket. Miként az ország több megyéjében, Tolnában is komoly problémát okoztak a közös munkát ősszel kezdő termelőszövetkezetek. Ez a lépéshátrány kihatott az egész évre, mind a társadalmi erők lekötése, mind pedig az elemi feltételek kései megteremtése miatt. A megyékben végzett országos vizsgálatok öszszesítése 1959. tavaszán azt mutatta, hogy az 1508 mezőgazdasági termelőszövetkezet közül ősszel 493 kezdi meg a közös munkát.

47 Április elejétől májusig változás, hogy háromnegyed részüket előkészítették a közös munka beindítására. Májusban országosan 13 459 újonnan belépett nem tekintette magát termelőszövetkezeti tagnak, közülük Tolna megyei 1305. Júliusban—augusztusban a szívós politikai és szervező munka ellenére országosan még csak 70—80-ra csökkent a meg sem alakult termelőszövetkezetek száma. Tolna megyében sajnálatosan beigazolódott, hogy szinte kétszer kellett megszervezni az engedmény folytán ősszel kezdő termelőszövetkezeteket. Az országoshoz hasonló volt Tolnában a tavasszal és ősszel kezdők aránya. A megyei pártbizottság 1959. május 15-i ülésén

48 megállapították, hogy őszi kezdésre írta alá a belépési nyilatkozatot az összes újonnan belépő családok csaknem harmada, pontosabban 4015 család. Az 1959. október 28—29-én tartott megyei pártértekezleten

49 Prantner József megyei első titkár a beszámolóban nem hallgatta el az elkövetett hibákat, hogy a 18 őszi kezdésű termelőszövetkezet egész évben fokozottabb politikai és gazdasági erőfeszítést igényelt, fölöslegesen lekötötte, s elvonta az erőket. „A szövetkezetszervezésnek ez a formája nálunk a ,hurráhangulatnak' és az ennek következtében megbomlott elvi egység gyengülésének a következménye. Súlyos helyzet állott elő az őszi indulású termelőszövetkezetek 310