Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

fogást minden szinten az átszervezés és megszilárdítás szükségességéről, egységesen értelmezzék nem csupán a mit akarunk, hanem annak hogyanját is. Abban az időszakban a megye politikai vezetői minden tanácskozáson elhatárolták magukat az erőket megosztó szélsőséges nézetektől, gazdag és határozott érveléssel, a politikai hatások taglalásával küzdöttek a hibás felfogások ellen. Le kellett küzdeni a spontaneitást és az alacsonyabb szövetkezeti formák túlbecsülését, s nem kevésbé fel kellett lépni a magasabb adókivetést, az adminisztratív rendszabályokat valló felfogás ellen. „Revizionista irányba ható felfogások voltak a MÉSZÖV néhány dolgozójánál, akik túlbecsülték az alacsonyabb szövetkezeti formák szerepét, és a paraszti spontaneitással akarták helyettesíteni a lenini önkéntességi elvet." A dogmatikus, torzító nézeteket vallók — különösen a gyönki járásban mutatkozott meg — nem bíztak abban, hogy meggyőzhető a parasztság a szocialista mezőgazdaság fölényéről, nem hitték, hogy adminisztratív intézkedések nélkül sikerülhet az átszervezés. Azt hangoztatták, hogy túl magas az egyéni parasztoknak a jövedelme, szerintük adópréssel kell ösztönözni őket a termelőszövetkezetbe lépésre.

18 Mindkét irányzat képviselői egyetértettek abban, hogy „most nem lehet szorgalmazni a termelőszövetkezetek szervezését". Figyelemre méltó, s célravezető, elvszerű módszert alkalmaztak, amikor nem a személyeket, hanem a hibás felfogást vették élesen célba a megye politikai vezetői, és a korábban helytelen felfogást vallókat még fokozottabb mértékben bevonták a termelőszövetkezeti szervezés gyakorlati munkájába. A termelőszövetkezeti mozgalom erőteljesebb fejlesztése érdekében megindult agitáció, annak tartalma igazodott a megye sajátosságaihoz. Mivel a különböző helyekről települtek és a magyar őslakosok gazdálkodása, kulturális színvonala, politikai felvilágosultsága, tájékozottsága eltérő volt, mindegyik réteghez meg kellett találni a hangot, az agitáció hozzájuk kellett, hogy szóljon.

19 A felvidékről áttelepült dolgozó parasztokkal célszerű volt a gépesítés előnyeiről, a világ mezőgazdasági fejlődésének irányáról, a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségéről folytatni eszmecserét. Velük elég gyakran színvonalas szakmai viták, politikai csatározások folytak. A számban legnagyobb magyar nyelvű őslakosság körében nehezített, hogy erős volt földhöz ragaszkodásuk, az ősi és juttatott földhöz való kötődésük és tartotta magát a paraszti függetlenség illúziója. Mivel nagyüzemi ismereteik a volt kapitalista nagybirtokról voltak, az agitáció során a szocialista nagyüzem előnyeiről, a példamutatóan jól gazdálkodó megyénkbeli termelőszövetkezetekről, a világ mezőgazdaságának két útjáról folytatott eszmecserék vitték közelebb őket az elhatározáshoz. Külön figyelmet fordítottak a svábok sajátos helyzetére, akik 14 év alatt ugyan jelentős politikai változáson mentek át, azonban a felszabadulást követő kitelepítések hatása sem múlt el még náluk, mutatkozott bizonyos fokú tartózkodás. Döntésre bírásuk során náluk leghatásosabban az NDK mezőgazdaságával lehetett érvelni, hivatkozva az ott meglévő nagyfokú hozzáértésre és szorgalomra, mely utóbbi tulajdonságok megyénk svábságát is jellemezték. A székely telepesek körében nagy volt ugyan a párt tekintélye, azonban visszatartotta, lassította elhatározásukat a vándorlásaik, életútjuk következtében bekövetkezett gazdasági és műveltségbeli elmaradásuk. A székelyek körében nem volt húzó hatású a tekintélyesebb, jobban gazdálkodó parasztok termelőszövetkezetbe lépése, náluk az első belépőkre abban az időszakban nem csupán a falu közvéleményének negatív nyomása nehezedett, hanem néha még fizikai fenyegetés is. E rétegnél a legeredményesebben a család eltartási gondjainak köny304