Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

nyítésével lehetett érvelni, mivel a székelyeknél gyakori volt a 8—10 gyermekes család is. Nehezen, lassan indultak a belépésekkel, pedig az agitátorok eszüket, szívüket, minden idejüket beleadták e munkába. Február elején még kevés eredmény mutatkozott. A parasztemberek az agitátoroknak többnyire azt mondták, hogy nem akarnak elsők lenni, sűrűn hivatkoztak a termelőszövetkezetek régebbi hibáira is.

20 Senki ne írja alá elsőnek! — ekként nehezedett a falu nyomása a belépni akarókra.

21 Sokan már meggyőződtek a nagyüzem fölényéről, el is határozták magukat, mégis vártak, mert tartottak az őket elmarasztaló társadalmi nyomástól. „Árulók, eladtátok a községet!" — jelzőkkel illették a belépés előtt állókat és aláírókat. A helyzeten több községben olyan lélektani módszerekkel változtattak, mint például az egyszerre történő aláírás, vagy az első belépők nevének átmeneti eltitkolása. Amikor megindultak a belépések, az előbbi nyomást felváltotta egy erőteljesebb és pozitív irányú nyomás: „mi belépünk, de jöjjön az egész falu!". Valóban az történt, hogy „eleinte milliméterenként megy az ügy előre, de egyszerre meggyorsul". Február második és harmadik hetében 11 új termelőszövetkezet alakult és abban az időszakban 1708 addig egyénileg gazdálkodó család 2135 tagja lépett be a termelőszövetkezetekbe.

22 Még jelentősebb eredményeket hozott a következő hét, melynek végén megyénkben 22 község határához kerülhetett ki a tábla: Szövetkezeti község. A termelőszövetkezeti fejlesztés helyzetét tárgyaló 1959. február 27-i megyei párt végrehajtó bizottsági ülés időpontjában 122 termelőszövetkezetben 10 719 család, 13 439 termelőszövetkezeti tagjáról adhattak számot a beszámolóban.

23 Megállapította a testület, hogy az úgynevezett súlyponti községek kijelölése túlnyomó többségében helyesen történt, bár Németkéren és a bonyhádi járás két községében nem volt meg a feltétele a „frontáttörésnek". Arra is volt példa, hogy akadt még falusi párttitkár is, aki az egyéni parasztság bizalmát féltve, húzódozott a termelőszövetkezeti mozgalom melletti kiállástól. A közhangulatra akkor már megyeszerte az volt jellemző, hogy megingott a dolgozó parasztságnak az egyéni gazdaságba vetett hite, eleven lett a párt iránti bizalom, jelentősen megnőtt a rokonszenv a nagyüzem iránt. Az eredmények forrása a helyes központi útmutatásban, a céltudatos társadalmi összefogásban, az agitátorok sokoldalú, színes, lelkes, fáradságot nem ismerő munkájában jelölhető meg. Szóba került azon az értekezleten már a tavaszi kezdés, őszi kezdés dilemmája is. Vitatkoztak ugyan róla, de elkéstek vele, s elmaradtak a hatékony ellenintézkedések is. Akkorra már voltak olyan községek, ahol a munka tavaszi megkezdésében egyeztek ugyan meg, de helyileg hozzájárultak ahhoz, hogy az ősszel elvetett gabonát mindenki egyénileg arathassa le. Ez volt az a rés, amely később tágult, és sok gond okozója lett mind Tolna megyében, mind másutt. Tolna megyében 1959. februárjában egy jelentős állomást sikerült elérni, sőt túlhaladni, amikoris a termelőszövetkezeti mozgalom számszerűségében túlszárnyalták az ellenforradalmat megelőző helyzetet, s a megye területének — az állami tulajdonban levő födekkel együtt — 50,9 százaléka a szocialista szektorhoz tartozott.

24 20 Tanulmányok Tolna megye történetéből Vin. 305