Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
Ez az üzem már több ízben szerepelt a helyi sajtó hasábjain. A dombóvári újság figyelemmel kíséri a nagyközség területén működő üzemek életének fontosabb mozzanatait. Ennek a gyárnak azonban nem a termeléséről, hanem a szociális intézkedéseinek egyikéről adott hírt a Dombóvár és Vidéke 1938. júniusában, amikor közölte, hogy a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. teherszállító autóján Sikondafürdőre vitte el alkalmazottait és ott gondoskodott azok díjtalan szórakozásáról. 132 Más híradás hat éven át nem található erről az üzemről. A tejkérdés azonban élénken foglalkoztatja nemcsak a közvéleményt, hanem a szakembereket is. A közelgő háború és a növekvő élelmiszerszükséglet szinte már parancsolóan írja elő a tej begyűjtését és feldolgozását, illetve a szállítás megoldását, hiszen közismert, hogy ez a terület igen jó szarvasmarhaállománnyal rendelkezett. 1935—36. évben a Tolna megyei Tej szövetkezetek Szövetkezetének működési jelentése a tej szövetkezetek számának és a napi tejmennyiségnek növekedéséről ad képet. 1935-ben 68-ról 110-re, 1936-ban pedig 142-re emelkedett a tej szövetkezetek száma. Az utóbbi évben naoi 70 000 liter volt a begyűjtött tejmennyiség. 1936-ban Budapest Központi Altalános Tejcsarnok Rt.-vel kötött megállapodás szerint annak mözsi és szakályi telepén vettek át lefölözött tejet. Ebben az esztendőben 53 szövetkezet küldte 4 napos szaktanfolyamra egy-egy tagját a Palánki Mezőgazdasági Iskolába. 1937-ben már 6 napos tanfolyamot tartottak, de ugyanakkor néhány szövetkezet kivált és az újonnan megalakított cecei körzethez csatlakozott. A megmaradt 80 tejszövetkezet 7 körzetre oszlott. Ezek egy-egy központ köré csoportosultak: Dombóváron. Bonyhádon, Mözsön, Szakályon, Izményben, Szekszárdon volt egy-egy központ, illetve volt még egy ún. főellenőri központ is. E központok egyben gyűjtőhelyek is voltak, ahol rendszerint tejfeldolgozó üzemet is találunk, illetve megfelelő lehetőség volt a tej továbbszállítására. 1938-ban közel 12 000 gazda volt tagja a tej szövetkezeteknek, s ezeknek több mint 19 000 üzletrésze volt Tolna megyében. 1939-ben a tej literenkénti ára megnő, és a szövetkezetek száma is kettővel szaporodott. Űj tejcsarnokok épültek, és a piac Németország és Olaszország felé biztosított volt. 133 A megyei sajtó 1934-ben hosszasan foglalkozott a tejrendelettel, amely a tej exportügyében intézkedett. Megállapította, hogy Európa országai közül a magyar tejárak a legalacsonyabbak. 134 E problémára néhány nappal később a Tolna megyei Tej szövetkezetek Szövetkezetének elnöke is visszatért kifogásolva, hogy az érvényben lévő tej értékesítési mód a termelői és a fogyasztási árak közötti nagy különbségen alapszik, és ez óriási elégedetlenség forrása. 135 Az új tej szövetkezetek alakulását és az évente tartott közgyűléseket figyelemmel kísérte és regisztrálta a sajtó. 136 A kocsolai dán mintájú tejcsarnok 1939. évi avatásáról külön cikkben emlékezett meg a helyi lap, felsorolva mindazokat a közéleti személyiségeket, akik ezen a megnyitón megjelentek. 137 Még ugyanabban az esztendőben Szakcson is megkezdték egy dán mintájú csarnok felépítését. 138 A tej szövetkezetek működéséről néhány címtári adat tájékoztat minket, így pl. a Gyulaji Tejszövetkezet 1927-ben alakult és 1939-ben 547 üzletrésszel rendelkezett, és 4000 pengős ingatlana volt. Az új dombóvári tejgyűjtő telep vi279