Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

szont már 1914-ben létrejött, és havonta 150 000—180 000 liter tejforgalma volt, amit a budapesti központba szállítottak.

139 A Sárszentlőrinci Tejszövetkezet 1898. óta működött, és 1939-ben 270— 280 000 liter tej forgalma volt.

140 Francz János tejüzeme és tejfeldolgozó telepe Dunaföldváron 1938-ban létesült, és három tej szövetkezettől vásárolta a tejet, amelyet a járásban csupán ott dolgoztak fel vajjá és túróvá. Négy alkalmazott volt az üzemben. Hírnévre tett szert a már előzőekben említett Sebestyén Imre Vaj- és Sajtgyára Majoson, amelyet 1928-ban alapított a cégtulajdonos. 1939-ben dr. Róth Ferenccel társult. Az üzem villanyerőre volt berendezve, modern felszerelése volt, s különösen a csemegesajtot, dán, olasz, holland módra készült sajtjait keresték. 1939-ben 11 állandó alkalmazottal dolgozott

141 A tejipar mellett a növényi konzervgyártásnak is nagy hagyományai voltak a megyében. A Dőry konzervgyár Rt. 1923. óta dolgozott részvénytársasági formában. Központja Budapesten volt már 1937-ben, de a gyártelep Űjdombóváron működött. Exportált Angliába, Ausztriába, Svéd-, Olasz- és Franciaországba, továbbá Palesztinába. Képviselete volt Angliában, Olaszországban és Palesztinában. 1934-ben a két évvel azelőtt leszállított alaptőkét háromszorosára emelték (320 000 P). 1927. óta nem fizettek osztalékot.

142 Ezt a gyárat a helyi sajtó úgy értékelte, hogy egyike a legjobb munkateremtő bázisnak, ahol a környék női munkásai munkát találtak, s amellett jelentős szerepet tölt be külföldi piacokon is.

143 Az 1934. évi tőkeemelésre is magyarázatot kapunk a sajtó híradásából. Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ „kapcsolódott a világhírű Dörykonzervgyár üzleti vérkeringésébe" — amint ezt a helyi lap írta. A konzervgyárban a raktárhelyiségek felhasználásával dobozgyár létesítését is tervezték, és felmerült egy húskonzervgyár létesítésének gondolata is. Ez a három műszak bevezetését jelentette volna, és 24 órai munkát. Eddig a rekord munkaidő 16 óra volt (nyáron). A gyárban szilvaízt és cukrozott gyömölcsöt készítettek, amelyet Dombóvár fogyasztott nagyobb mennyiségben. A konzervet, főként a paradicsomot és a lecsót exportálták. A helyi lap szerint február második hetében háromnegyed vagon paradicsomot és egynegyed vagon befőttet szállítottak Angliába, és további nagyobb mennyiséget Kanadába. A gyár exportspecialitása a békacomb volt, amelyet Franciaországba szállítottak. Ennek feldolgozása és megfőzése Dőry Hugó pusztáján történt, csupán a sterilizálás folyamata és a doboz zárása történt a gyárban. A gyár modernizálását is tervezték.

144 1935 novemberében jelezte a helyi lap, hogy a Dőry konzervgyárban elkezdik a dobozgyártást, és hamarosan sor kerül a húskonzervgyártásra is.

145 A gyár nagyon jó szakácsokat alkalmazott. Éppen egy öngyilkossági eset kapcsán tudjuk meg, hogy a gyár üzemfőnöke nagyon jó felkészültségű konzervszakács volt, külföldi állampolgár, aki beutazta Franciaországot, Angliát, Németországot és az északi országokat is.

146 Amikor a konzervgyár ennek utódját kereste, egy jugoszláviai állampolgárt alkalmazott konzervfőző mesternek. Dombóvár községe azonban nem adta meg az illetőséget, nem járult hozzá letelepedéséhez.

147 Az újság ennek az esetnek kapcsán is támadást intézett a gyár ellen, hogy amíg magyar családok munka nélkül vannak, egy idegen állampolgárt kíván jó állásba segíteni. Ugyanakkor a gyárban dolgozó munkások alacsony 280