Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
A tejterméket legalább 10 munkással és motorikus erő felhasználásával előállító gyári üzem a megye területén ekkor négy volt, mégpedig egy vajtermelő központ Dombóváron és a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. mözsi telepe. Mindkettőnek Budapesten volt a központi irodája. Gyárként jegyezték fel Dőrypatlanon Dőry Frigyes és társai kft. Dőry-pusztai csemegesajtgyárát és Sebestyén Imre tejüzemből átalakított és Majoson működő vaj- és sajtüzemét, amelynek utóbb ugyancsak Budapesten volt központi irodája. Gyári jelleggel működött a Fácánkerti Gazdasági Szesz- és Szeszfinomító Gyára néven előbb Simonmajor és Pusztafácánkert, utóbb csak Fácánkert telephellyel feltüntetett üzem, amely ipari szeszgyár volt (a gazdasági szeszgyárakat nem tekintették gyáraknak). Ehhez az iparághoz tartozott Krausz Moskovits Egyesült Ipartelepek Rt. szeszfőzde néven feljegyzett paksi üzeme, amelynek Budapesten volt a központi irodája. Ezt utóbb áthúzták és a következő cégnevet jegyezték fel: Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. Szeszfőzde, Paks. Ez utóbbi üzemben cognack-, likőr-, pálinka- és rumgyártással foglalkoztak. Szekszárd megyei város vízműve mellett három jéggyár működött még a megyében: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. jéggyára Nagymányokon (központi irodája Budapesten volt), Szekszárd megyei város villamos- és jégműve, továbbá Kohn Jakab Mózes műjéggyára Bonyhádon. Ez utóbbit kihúzták, az üzem tehát megszűnt. Az élelmiszeriparhoz tartozó gyár jellegű üzemek zömét azonban a malmok adják. Ezek az üzemek gyári jellegüket a 24 órás 200 q együttes őrlő- és darálóképességük által nyerték. Tolna megyében 1935-ben 25 gyári malom és három pótlólag bejegyzett malom működött. Területi szétszórtságukat térképünkön szemlélhetjük. A három pótlólag bejegyzett malom: Tolnanémediben 1 hengermalom, továbbá Lengyelen és Kurdon egy-egy gőzmalom volt. A malmok között találunk négy részvénytársasági malmot (Mözs, Dunaföldvár, Bonyhád, Bátaszék), 11 hengermalmot (ezek közül kettő részvénytársasági malom), továbbá 6 magánvállalatként működő gőzmalmot, míg a többinél nem tudjuk, hogy milyen malomról van szó, illetve két esetben „motormalomként" említik az üzemet. (Závod és Szakcs, mely utóbbit hengermalomra javították át.) 129 Ezekről az üzemekről nagyon nehéz közelebbit megtudnunk. A részvénytársaság ebben az iparágban viszonylag kevés Tolna megyében, s ezek közt található 6 részvénytársaság közül is 3 malom. A bonyhádi Hengermalom és Villamosüzem Rt. 1928-ban jött létre (650 000 P alaptőke) és 1933—34-re nem fizetett osztalékot. Az Első Mözsi Gőzmalom Rt. üzemét 1920-ban kezdte (50 000 P alaptőke), és 1936-ban 10 munkás dolgozott ott. A Dunaföldvári Hengermalom és Ipari Rt. 1918-ban alapított üzemének alaptőkéje 125 000 P volt, és 1935-ben 0,5 P osztalékot fizettek. Egy év múlva már másfél ezer P volt a nyeresége és 32—35 alkalmazottat foglalkoztatott. 1939-ben napi kapacitása 300 q őrlés és 100 q darálás volt. 130 A Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. budapesti központú cég fiókja volt Dombóváron, amelyhez 58 vidéki telep tartozott még. 180 000 P volt az alaptőke. 1931—36-ban 4,5 P osztalékot fizettek, illetve az utolsó három évben, tehát éppen a gazdasági válság elmúlta után nem fizettek osztalékot — a Compass szerint — noha 1936-ban az évi nyereség összege már meghaladta a 26 000 P-t. 131 ?78
