Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

magas árát leszorítaná, ha Szekszárdon lenne a vasútállomás). A dunai kikötőt nem Szekszárd közelében építették meg, nem létesítettek kijárást a Dunához és a Duna-híd is Dunaföldváron épült fel. (Annak idején ez a lap több számban cikkezett arról, hogy a hidat Szekszárd közelében kellene felépíteni.) Kendergyár, konyakgyár, rizskeményítőgyár létesülhetett volna az elmúlt évek folyamán Szekszárdon, de mindez elmaradt. Még a katonaság sem a megye székhelyén kapott laktanyát és elhelyezést, mert a városi képviselőtestület féltette a nők erkölcseit.

112 A válság négy esztendejében a közigazgatási bizottság ülésein többször szóba került a nemzetközi autóút problémája, mivel ez a megye kereskedelme és idegenforgalma szempontjából fontos volt. A Calais-t Konstantinápollyal összekötő autóút irányát eredetileg nem a megyén keresztül tervezték. Leopold Kornél szekszárdi bankigazgató indítványozta, hogy küldöttség keresse fel a kormányt, hogy ez az út ne Szegeden, hanem Eszéken keresztül haladjon, amivel Tolna megye 90 km-es szakaszát be lehetne kapcsolni a nemzetközi autóforgalomba.

113 A küldöttség sikerrel járt, mert szeptemberben már olyan híreink vannak, hogy a Franciaországot összekötő autóút Budapesten, Szekszárdon és Eszéken megy keresztül.

114 Októberben az autóút szekszárdi és tolnai szakaszán folyó aszfaltburkolat készítésének befejezéséről ad hírt a helyi sajtó, és a paksi útszakaszon folyó „bitumen aszfalt" burkolati munkáról tudósít.

115 Ez az első nemzetközi útvonal, amely áthalad Tolna megyén. Ez azonban még nem oldotta meg a megye gazdasági problémáit. A megye többi városiasodást mutató községei, városkái a megye székhelyéhez hasonló nehézséggel küzdöttek. Számukra is fontos volt a minél jobb közlekedés, az elszigeteltség felszámolása. Említhetnénk ilyen vonatkozásban a Duna melletti helységeket: Paksot és Dunaföldvárt, amelyek közül csak az utóbbinak sikerült jelentősebb fejlődést elérnie. A Duna-híd megnyitásával a Duna—Tisza közötti zöldségtermelő vidék piacává vált és fejlődésnek indult.

116 A megyei keretet, a megye határait itt már áttörte a gazdasági érdek. De ugyanez figyelhető meg Bonyhád esetében is, amely néhány jelentősebb gyára és addig is kimagasló kereskedelme révén nagyobb területre — így elsősorban a szomszédos Baranya megye községeire — fejtett ki szívó hatást. Ezt a községet különösen az fejlesztette, hogy öt irányból is kiépített köves országútja volt és így a Budapest, a Pécs és a Dombóvár felé irányuló forgalom is áthaladt rajta. Hasonlóképp izmosodott — elsősorban vasútállomása révén — Dombóvár is, noha falusias jellegét nem egy újságíró tette még szóvá.

117 A negatív pólus is megtalálható azonban a megye településeinek fejlődésében. Tolna visszafejlődését — jelentős gyárai ellenére joggal vetették az egykori „városatyák" szemére, akik zsugoriságukkal okai voltak annak, hogy a hajdani megyeszékhely elveszítette a Dunát, amelynek szabályozása során a folyó 4 km-re került Tolnától. Így azután évenként horribilis összeget kellett áldozni arra, hogy az 1930-as években már közel 10 ezer lakosú településbe (ahol 600 iparos és kereskedő „tengődött" — az egyik újság szavai szerint) az árut a távoli hajó- és vasútállomásokról befuvarozzák, illetve oda vitessék.

118 A megyén belül is kialakulnak tehát már azok a kisebb, regionális különbségek, amelyek utóbb a városfejlődés, sőt a vidékek fejlődésének ütemében, elmaradásában vagy előreugrásában megmutatkoztak. 256