Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

Ezeknek a problémáknak felvázolásában elsősorban a helyi sajtó és a közigazgatás anyagára kellett támaszkodnunk. Ezek azonban az „egészből" csupán egy igen korlátozott „részbe" nyújtanak betekintést; a helyi sajtó az újságolvasó, és általában a kispolgár szemével figyeli és regisztrálja az eseményeket. A nagy világgazdasági válságból a régióra kivetülő és egyre nyomasztóbbá váló szegénységet emeli ki, beszámol néhány ipari üzemben kirobbant botrányról, lelkiismeretlen vigécekről, akik hiszékeny falusiakat károsítottak meg és így tovább. A kiélezett formában „tálalt" eseményláncolatok mögött azonban egyre ott kísért, mint fekete árnyék: a német külpolitika. Éber és kritikus reagálások, rövid hírmagyarázatok jelennek meg a németországi eseményekkel kapcsolatban és helyenként, nem csekély aggodalommal regisztrálják a fasizálódó Németország egyre agresszívebbé váló belpolitikáját is. Ugyanakkor a szekszárdi járdára festett sarló és kalapács, a kommunistaüldözési hullám a megyében is balratolódást mutat, amiben nyilván nagy szerepe volt a megye megszaporodott gyári munkásainak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ha megyénkben néhány iparágban nem is mutatható ki élesen a gazdasági világválság romboló hatása a gyáriparban, — az iparszerkezet egészére mégis negatívan hatott az. Az az egyoldalúság, amely már az előzőekben is megmutatkozott, nem tűnt el, sőt fokozódott. Több kisüzem megszűntét jelzi a gyárakban jelentkező szakmunkások növekvő száma, és a megnövekedett munkanélküliség. A válság hatására vezethető vissza a megye agrárstruktúráját alig át-áttörő ipari kezdeményezések lelassulása, sőt, jóformán teljes megszűnése. A megye területén ugyan nem mutatható ki olyan óriási hanyatlás, mint az ország, sőt még a szomszédos megyék (pl. Somogy) esetében is, ahol nagy vállalatok csukják be kapuikat. Ennek azonban elsősorban negatív oka van, az tudniillik, hogy Tolna megyében jóformán nem is volt olyan jelentős ipari üzem, amely — iparági jellegénél fogva — „érdemessé" válhatott volna a teljes megszűnésre. Mindez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy e megye falvaiban és városkáiban is elszaporodtak a kenyér nélkül szűkölködők, a krajcárokból tengődök. A kapitalista világválság Tolna megyei áldozatainak hosszú sora is megtalálható a Pécsi Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyforgalmi jelentéseinek

119 csődöket feltüntető részében éppen úgy, mint a korszakról megmaradt emlékképekben, ipari címtárakban, és itt-ott felbukkanó szórványos adatokban. Sok apró mozaikképből így áll össze Tolna megye ipari életének és azon belül gyáriparának e korszakáról az itt felvázolt töredezett, homályos kontúrú, a szomorú igazságot bemutató történelmi kép. IV. A KÖZELGŐ HÁBORÜ ÁRNYÉKÁBAN A gazdasági válság okozta nyomor, majd az annak következtében Németországban uralomra kerülő agresszív, fasiszta irányzat politikai síkon már sejtette azt, hogy hazánk sem maradhat sokáig békességben. Az 1934., majd az azt követő években Tolna megye főszolgabíráinak jelentéseiben, illetve az alispánhoz befutó csendőri jelentésekben egyformán teret kap a „kommunista, a pángermán és a nemzeti szocialista" mozgalmakkal kapcsolatos beszámoló. 1934 őszén egy csendőri jelentés a nemzeti szocialista párt fokozottabb tevékenységéről emlékezik meg, de ugyanakkor a jelentést tévő százados azt is 17 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 257