Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

őcsényi és a mőcsényi tejszövekezet alapításának éve, de ez utóbbi kettő 1926ban, ill. 1932-ben már működött, mert ekkor módosították alapszabályaikat. 1931-ben jött létre a szárazdi és a kalaznói tejszövetkezet. A mözsi tejszövetkezet alapszabályait 1926-ban módosították, míg a decsi tej szövetkezetet 1929-ben hozták létre. Döbröközön 1926-ban, Iregszemcsén 1928-ban és Kocsolán 1933-ban alakult tejszövetkezet, míg a Szakcsi Kisgazda Tejszövetkezet 1932-ben jött létre. A tejszövetkezet célja minden esetben „a tagok gazdálkodásának előmozdítása". Tagjai gazdálkodók, akiknek tej- és tejtermék feleslegét vette át, dolgozta fel és értékesítette a helyi tejszövetkezet.

88 Ezeken az alapokon nyugodtak, ill. bontakoztak ki azok a jelentősebb üzemek, amelyekben már a tej komolyabb feldolgozását végezték. A megye sajt- és vaj- „gyárairól" már megemlékeztünk tanulmányunk első részében. A helytörténeti kutatás szerint a dombóvári vaj gyár fénykorát az 1930-as években élte, amikor termelése napi 20—24 mázsa vaj, 8—10 mázsa szárított kazein és jelentős mennyiségű tej (közvetlen fogyasztásra).

89 Nagyon figyelemreméltó az az újságcikk, amely „Űj vajgyár Bonyhádon" címmel a tej szövetkezetek problémáival foglalkozott. A Tolna megyei Tejgazdasági Bizottság, amely a tejtermelők érdekeit kívánta védelmezni, cáfolta azt a hírt, mintha Tolna és Baranya megye tej szövetkezeteinek megállapodása egy bonyhádi vaj gyár létesítése érdekében történt volna.

90 A tej értékesítése körül ekkor súlyos problémák voltak, amelyek ugyancsak a gazdasági válság következményeként vetődhettek fel. 1931 szeptemberében Dombóváron tartott gazdaértekezlet a tej produktumok értékesítésének problémáival foglalkozott. Az Esterházy-uradalom tisztikarán kívül a környék több nagybérlője és Pallavicini őrgróf uradalmának főintézője vett részt azon. A jelenlévők azt indítványozták, hogy a hercegi uradalom területén állítsanak fel sajtgyárakat, ahová a bérlők literenként 20 fillérért szállítanák a tejet, ami annál is inkább kívánatos, mert a környéken a bérleti uradalmakban közel 10 000 liter tejet termelnek naponta. A Tej központ a tejet indokolatlanul alacsony áron (Dombóvárra szállítva literenként 16,5—15,5 fillérért) veszi át, de az előző évek termelésének csupán 80%-át, a többiért — ipari tejként — csak 12—13 fillért fizetnek literenként.

91 A sajtgyárak ugyanúgy küszködnek a válság okozta értékesítési nehézségekkel, mint a többi iparág üzemei. Ugyanez év decemberében a helyi sajtó a pusztadőri sajtgyár kényszeregyezségéről ír. Ez a híres sajtgyár, amely ekkor özv. Rudnyánszky Dezsőné bárónő tulajdonában volt, 150 ezer pengő veszteséggel zárt és a hitelezők kielégítésére mindössze 35% fedezete volt. Kényszeregyezségi tárgyalást kellett indítani.

92 Az élelmiszeriparon belül talán a tejipar helyzete mutatja a legpregnánsabban miként polarizálódnak a mezőgazdasági és az ipari feldolgozó üzemek érdekei, és miként nő a feszültség a két pólus között. Cukoripari üzem nem volt a megyében, így ez az iparág csak negatívan, az egyik Tolna megyei képviselő (Klein Antal) cukorkartell elleni interpellációja formájában került a megye újságolvasó közönsége előtt megemlítésre. Ez esetben is az előbb már említett probléma jelentkezik: keveset fizet a cukorkartellbe tömörült érdekképviselet a cukorrépát termelő gazdáknak.

93 Hasonló felkészültséget sejtet az az újsághír is, amely az 1931. augusztusi kenyér- és péksüteményárak felemelése után arról ad hírt, hogy a kereskede253