Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

1929—31-ben nem fizetett osztalékot. — Tolna megye további gőzmalmai közül részvénytársaság volt az 1918-ban alapított Dunaföldvári Hengermalom és Ipari Rt., továbbá az Első Mözsi Gőzmalom Rt. 1920. évi alapítással, amely 1928—31ben 1,80, 1,30, 1,20 P osztalékot fizetett.

82 Nem kívánjuk megismételni azt, amit az általános gazdasági válság vázolása során már a molnárok és a malmok működésével kapcsolatban mondottunk, azt azonban mégis meg kell állapítanunk, hogy nemcsak 1930-ban léptek fel egyöntetűen és munkabeszüntetéssel fenyegetőzve a központi intézkedések-(akkor a vámőrlési százalék alacsonysága) ellen, hanem 1932-ben is közös akcióra került sor. A Tolnamegyei Molnárok Szövetsége ez év augusztusában gyűlést tartott és kérte a malmokra terhes rendelkezések megváltoztatását. Sérelmezték a molnárok a túlságosan nagy adminisztrációt, amelynek eleget tenni nem tudnak, hiszen többségük a malmában ipari munkát végez. Panaszkodtak a malomőrök őrlést akadályozó vizsgálódásai miatt és kérték ennek az ellenőrzési intézménynek megszüntetését.

83 Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre nem érkezett megnyugtató válasz, mert a Tolnamegyei Molnárok Szövetsége szeptember végén tartott ülésén elhatározta, hogy hasonlóan Baranya, Fejér, Veszprém és Zala megye molnáraihoz, vagyonuk érdekében beszünteti a munkát és elbocsájtja alkalmazottaikat. Erről az alispánt hivatalosan értesítették.

84 Ez valóban megtörtént s a közös nagy megmozdulás alól csak a bonyhádi gőzmalom, a nagydorogi, a kajdacsi és a bikácsi malom vonta ki magát, bár ezek is egyetértettek abban, hogy a malmok tönkremenetelét okozza a malomellenőrző intézmény jelenlegi működése, amelyen a kormánynak sürgősen változtatnia kell.

85 öt napig tartó sztrájk után, október 5-én arról számol be a Tolnavármegye című lap, hogy a Tolna megyei molnárok azt az ígéretet kapták, hogy a tájékoztatóval kapcsolatos adminisztratív munkát és a kiőrlés ellenőrzését enyhíteni fogják, az ellenőrök a jövőben főként a kiadott őrlemény mennyiségének ellenőrzésére szorítkoznak csak. A lap kissé maliciózusan írja: „a munkát most félvették abban a reményben, hogy az ígéreteket két héten belül tettek is követik"** Jellemzőek azok a kisebb hírek is, amelyek a sajtó hasábjain teret kaptak. Éppen a malmokról írott e kisebb közlemények segítenek ahhoz minket, — hogy — közvetett úton — megtudjunk egyet s mást ennek az iparágnak helyzetéről. Így pl. 1932 szeptemberében hírül adta az egyik helyi lap, hogy az Amsterdam vontatóhajó öt, lánccal egymáshoz csatolt vízimalmot sodort el, amelyek közül egy Paksnál elsüllyedt. Ebből az derül ki, hogy a dunai vízimalmok változatlanul kihasználták e folyó adta energiát, noha a növekvő folyamhajózás ezt már — bizonyos fokig — idejét múlttá, sőt veszélyessé tette.

87 Az élelmiszeripar egyik legfontosabb ága Tolna megyében a tejipar volt. Közismert a bonyhádinak elnevezett tarka marha rendkívül jó tejelőképessége. Ismeretes az is, hogy elég korán megalakultak Tolna megyében a tejszövetkezetek. A töredékesen ránkmaradt cégbírósági anyagban igen korai alapítású tej szövetkezetet találunk. 1899-ben kelt alapítási okirata az alsónánai és a mucsfai tejszövetkezetnek, az előbbinek alapszabályait 1932-ben módosították. Az első világháború előtt keletkezett még a harci (1905), a bátai (1902), a sióagárdi (1908) tejszövetkezet; 1926-ban jött létre a pálfai és ismeretlen időpontban (1931. évi alapszabály-módosítással) a teveli tejszövetkezet. 1932. évi alapítással szerepel a bonyhádi, a györei és a németkéri tejszövetkezet. Ismeretlen a majosi, az 252