Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

mányzatát átvette és valószínűleg március 10-ig a közigazgatás minden ágát tettleg is kezeibe venni reméli." Kérte ezért a hatóságokat, hogy addig is maradjanak meg hivatalaikban és végezzék tovább hivatalos teendőiket.

129 A megyei önkormányzati szervezet így ekkor már átalakulás előtt állott, de az átszervezés kérdésében még sem a kiegyezés előtt sem az után nem történt lényeges változás, az csak az 1870: XLII. t. c. végrehajtása során következett be. AZ 1860/61-ES ÁLLANDÓ BIZOTTMÁNY KÖZGYŰLÉSÉVEL ES VÁLASZTOTT TISZTVISELŐKKEL TÖRTÉNŐ MEGYEI VEZETÉS IDŐSZAKA A második felelős magyar minisztériumnak egyik legfőbb feladatát képezte a megyei önkormányzati jognak a központi államigazgatással való összhangba hozása. E kérdésnek mielőbbi megoldása, illetve előkészítése céljából a minisztérium mindjárt működésének megkezdésekor az 1867. április 10-én kelt tájékoztató leiratában közölte a megyékkel, hogy „a kormány az autonómiák jogait tiszteletben fogja tartani, a törvényhatóságoktól viszont elvárja, hogy azok a nemzet összességét képviselő kormány tekintélyét növelni fogják, mivel az országos érdekek felett elsősorban a minisztérium van hivatva őrködni". A rendelet szerint mindazokat a jogokat, amelyeket az 1848: XVI. t. c. a megyei állandó bizottmányokra ruházott, az 1861. évben alakított bizottmánynak még életben levő tagjai gyakorolhatják. Az így megalakult bizottmánynak mindenekelőtt kellő képzettséggel bíró, alkalmas tisztviselőket kell választania, akik azonban csak végleges törvényes intézkedésig maradhatnak hivatalukban. A megyei törvényszékeknek az állandó törvényszékek eszméjének megfelelően folyamatosan kell működniük. A bírói hivatali állásokra pályázóktól kellő jogtudományi jártasságot és képesítést, a telekkönyvi személyzettől pedig különös szakképzettséget kell a bizottmánynak megkövetelnie.

130 A tájékoztató rendelet előírásainak Tolna megye igyekezett hamarosan eleget tenni. E végből Sztankovánszky Imre főispán 1867. április 26-án az elkövetkezendő tisztújító közgyűlés előkészítése céljából először az 1861. évben választott állandó bizottmány néhány tagját szűkebb körű értekezletre kérette magához. Közölte velük, hogy a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás minél tökéletesebb szervezetének a megalakításáról kíván velük tanácskozni. A tanácskozás eredményeképp azután az 1861-es állandó bizottmány még életben levő minden egyes tagját az 1867. április 29-én tartandó tisztújító közgyűlésre hívta össze.

131 A gyűlésen megjelent nagy számú bizottmányi tag az olyan hosszú időn át zárva tartott közgyűlési terembe meghatódottan lépett be, majd nagy örömmel vette tudomásul, hogy a főispáni széket immár negyedízben elfoglaló Sztankovánszky Imrét a kormányzat az április 3-án kelt belügyminiszteri rendelet értelmében főispáni tisztében megerősítette.

132 Az előírt hivatali esküjének a letétele után a főispán bejelentette, hogy az eddig működött megyei tisztikar tagjai a régi szokásoknak megfelelően a tisztújítás megejthetése végett előtte állásukról egyetemlegesen lemondtak.

133 E bejelentésnek a közgyűlés által történt tudomásulvétele után törvényadta 204