Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

dási jogát meghagyta. 123 Szévald Mór királyi adománylevelének kihirdetési ké­relmét pedig a főispán a tisztiszék elé utalta. 124 A központi választmány az országgyűlési képviselők választására jogo­sultak névjegyzékének az 1848. és 1861. évi szabályok szerinti összeírását no­vember 8 és 20-a közti időre rendelte el. Az összeírás, illetve a választás le­vezetése céljából minden választó kerületbe 1—1 elnökből, 3—3 rendes és 1—1 póttagból álló bizottságot küldött ki. A választás napját pedig mind a 6 kerü­letben egyszerre december 6. napjára tűzte ki. 125 A választói névjegyzékek az 1848. és 1861. évi összeírásokhoz viszonyítva teljesen hiánytalanul állottak rendelkezésünkre. Feltűnően állapítható meg azok­ból, hogy egyes helységek lakossága milyen közömbösen és hidegen vette az új politikai fordulat kialakulását. így például az oly népes Hőgyész község válasz­tói jogosultsággal rendelkező lakosai igen gyéren jelentkeztek az összeíróknál, aminek következményeképp közülük mindössze 22 telkes gazda, 6 iparos és 4 értelmiségi, összesen tehát 32 egyén került csak a választói névjegyzékbe. Míg ugyanakkor a közeli és jelentékenyen kisebb Hidegkút községben 45 volt a név­jegyzékbe felvettek száma. Végeredményben a megye választóinak összlétszáma az 1848. évi 11 538 szavazóval szemben 13 230-ra emelkedett, ami a minél több írni—olvasni tudó egyén szaporodásával magyarázható. Jelentékeny volt az iparosok és kereskedők, valamint a 100 frt. jövedelemmel rendelkezők számának a növekedése is. A központi választmány egyéb iratai sem a megyei, sem az Országos Levéltárban nem voltak feltalálhatók. így nem lehetett megállapítani, miként folytak le a választások, volt-e több jelölt egyik-másik kerületben és ha igen, akkor a megválasztott képviselő milyen arányban került ki győztesen a választási küzdelemből. Annyi mégis bizonyos, hogy semmi karhatalmi beavat­kozásra nem került sor és a választás eredménye a megye közönségének a ki­egyezés iránti hajlandóságát mutatta. 126 Az országgyűlést az uralkodó 1865. december 14-én személyesen nyitotta meg. Trónbeszédében kijelentette, hogy a megkezdett „kiegyezés" művét most már befejezni kívánja és ezért el akarja hárítani mindazokat az akadályokat, amelyek annak megvalósítását gátolták. Ebből kifolyólag felszólította az or­szággyűlést, hogy legelőször az „októberi diplomát" és a „februári pátenst" ve­gye tárgyalás alá. Hangsúlyozta, hogy a maga részéről nem ragaszkodik mere­ven a diplomában foglaltakhoz, nem hajlandó azonban az 1848-as törvényeket egész terjedelmükben elfogadni. 127 A képviselőháznak a trónbeszédre válaszként adott feliratát csak 1866. február 26-án mutatták be az uralkodónak, aki válaszában kijelentette, hogy a feliratban foglalt kívánságokat nem hajlandó teljesíteni. Végül azonban a siker­telen osztrák—olasz és porosz háború következtében június 26-án az országgyű­lést elnapolta. Az 1866. július 3-án a poroszoktól Königrátznél elszenvedett súlyos vereség hatására, miután gr. Andrássy Gyulának új kormány megalakí­tására megbízást adott, alig 5 hónapi rövid szünet után azt 1866. november 17-ére újból összehívta. 128 A folyamatosan ülésező országgyűlés munkájának az eredményeképp az­után 1867. február 12-én Majláthot kancellári hivatalától felmentette és öt nap múlva, február 17-én Andrássy Gyula elnökletével kinevezte a második felelős magyar minisztériumot. A miniszterelnök a 14/1867. számú körlevelével sietett közölni a megyék­kel, hogy „a vezetése alatt álló magyar minisztérium az ország politikai kor­203

Next

/
Thumbnails
Contents