Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

dási jogát meghagyta.

123 Szévald Mór királyi adománylevelének kihirdetési kérelmét pedig a főispán a tisztiszék elé utalta.

124 A központi választmány az országgyűlési képviselők választására jogosultak névjegyzékének az 1848. és 1861. évi szabályok szerinti összeírását november 8 és 20-a közti időre rendelte el. Az összeírás, illetve a választás levezetése céljából minden választó kerületbe 1—1 elnökből, 3—3 rendes és 1—1 póttagból álló bizottságot küldött ki. A választás napját pedig mind a 6 kerületben egyszerre december 6. napjára tűzte ki.

125 A választói névjegyzékek az 1848. és 1861. évi összeírásokhoz viszonyítva teljesen hiánytalanul állottak rendelkezésünkre. Feltűnően állapítható meg azokból, hogy egyes helységek lakossága milyen közömbösen és hidegen vette az új politikai fordulat kialakulását. így például az oly népes Hőgyész község választói jogosultsággal rendelkező lakosai igen gyéren jelentkeztek az összeíróknál, aminek következményeképp közülük mindössze 22 telkes gazda, 6 iparos és 4 értelmiségi, összesen tehát 32 egyén került csak a választói névjegyzékbe. Míg ugyanakkor a közeli és jelentékenyen kisebb Hidegkút községben 45 volt a névjegyzékbe felvettek száma. Végeredményben a megye választóinak összlétszáma az 1848. évi 11 538 szavazóval szemben 13 230-ra emelkedett, ami a minél több írni—olvasni tudó egyén szaporodásával magyarázható. Jelentékeny volt az iparosok és kereskedők, valamint a 100 frt. jövedelemmel rendelkezők számának a növekedése is. A központi választmány egyéb iratai sem a megyei, sem az Országos Levéltárban nem voltak feltalálhatók. így nem lehetett megállapítani, miként folytak le a választások, volt-e több jelölt egyik-másik kerületben és ha igen, akkor a megválasztott képviselő milyen arányban került ki győztesen a választási küzdelemből. Annyi mégis bizonyos, hogy semmi karhatalmi beavatkozásra nem került sor és a választás eredménye a megye közönségének a kiegyezés iránti hajlandóságát mutatta.

126 Az országgyűlést az uralkodó 1865. december 14-én személyesen nyitotta meg. Trónbeszédében kijelentette, hogy a megkezdett „kiegyezés" művét most már befejezni kívánja és ezért el akarja hárítani mindazokat az akadályokat, amelyek annak megvalósítását gátolták. Ebből kifolyólag felszólította az országgyűlést, hogy legelőször az „októberi diplomát" és a „februári pátenst" vegye tárgyalás alá. Hangsúlyozta, hogy a maga részéről nem ragaszkodik mereven a diplomában foglaltakhoz, nem hajlandó azonban az 1848-as törvényeket egész terjedelmükben elfogadni.

127 A képviselőháznak a trónbeszédre válaszként adott feliratát csak 1866. február 26-án mutatták be az uralkodónak, aki válaszában kijelentette, hogy a feliratban foglalt kívánságokat nem hajlandó teljesíteni. Végül azonban a sikertelen osztrák—olasz és porosz háború következtében június 26-án az országgyűlést elnapolta. Az 1866. július 3-án a poroszoktól Königrátznél elszenvedett súlyos vereség hatására, miután gr. Andrássy Gyulának új kormány megalakítására megbízást adott, alig 5 hónapi rövid szünet után azt 1866. november 17-ére újból összehívta.

128 A folyamatosan ülésező országgyűlés munkájának az eredményeképp azután 1867. február 12-én Majláthot kancellári hivatalától felmentette és öt nap múlva, február 17-én Andrássy Gyula elnökletével kinevezte a második felelős magyar minisztériumot. A miniszterelnök a 14/1867. számú körlevelével sietett közölni a megyékkel, hogy „a vezetése alatt álló magyar minisztérium az ország politikai kor203