Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

Az értesítés szerint a főispán az előírt hivatali esküt október 6-án az uralkodó színe előtt már le is tette.

110 A Helytartótanács egyidejűleg a követválasztásokat intéző és levezető központi választmány haladéktalan megalakítására utasította a vármegyét. A leiratokat a megye közgyűlése október 17-én tárgyalta. A gyűlésre a főispán az 1861 évben törvényesen megválasztott megyei állandó bizottmánynak még életben levő tagjait hívta meg. A közgyűlés törvényességének bizonyságára a bizottmányi tagok bizalmával összehangolva Szluha Benedek és Machay Antal, bizottmányi tagot kérte fel, főügyészül Tóth István, volt 1861. évi megyei fő ügyészt a jegyzőkönyv vezetésére pedig Ujfalussy Imre, volt megyei aljegyzőt jelölte ki.

119 A közgyűlést megnyitó beszédében a főispán többek között rámutatott arra, hogy minden alkalommal, amint azt már 1848-ban és 1861-ben is tette, ezúttal is a megye közönségének a kívánsága és az uralkodó bizalma alapján foglalja el a főispáni széket. Teszi ezt annál is inkább, mivel végre az uralkodó a magyar kormányzat élére kancellárjává Majláth Györgyöt, az ország főtárnokmesterévé pedig Sennyey Pált nevezte ki, akiknek „tiszta és buzgó hazafiságában, igaz magyar érzelmében, tapintatos, de mégis erélyes működésében a nemzet is méltán megnyugszik."*

30 Az állandó bizottmány a királyi leiratot, különösen annak az alkotmány visszaállítására vonatkozó részét megnyugvással vette tudomásul és ezért az országgyűlési követek megválasztása céljából szükséges előmunkálatoknak az 1848: V. t. c. értelmében történő sürgős teljesítését rendelte el. A törvény alapján az 1848. és 1861. évben felállított hat választókerületben a választások levezetésére az 1848. és 1861. évi közgyűlésileg alakított központi választmánynak teljes egészében való fenntartását mondotta ki. Az 1861. évtől kezdve időközben elhunyt tagok helyére pedig Fejős Károlyt, Trajber Józsefet, Kramolin Emilt, Daróczy Jánost, Kammerer Gusztávot és Bartal Pált választotta meg a választmány rendes tagjává. Végül tekintettel arra, hogy a törvény a központi választmány elnökéül a megye első alispánját jelöli meg, a bizottmány e rendelésnek eleget téve a főispánnal egyetértésben az első alispáni állásra Visolyi Gusztávot, akadályoztatása esetére másodalispánként Simon Rudolfot helyettesítette be, jegyzőül pedig Papp Lajost rendelte ki.

121 Az október 17-i közgyűlés után az állandó bizottmány 1867. április 24-éig többé már nem ülésezett. A főispán az általa értekezletre meghívott bizottmányi tagok meghallgatásával november 4-én az 1860. évben választott tisztikar tagjai közül ideiglenesen kinevezett, illetve behelyettesített volt megyei tisztviselőkkel intézte a megye igazgatását. A létszám szempontjából a behelyettesítésekhez egyébként az országos tárnokmester is hozzájárult.

122 A tisztviselőknek végzett munkájukról, az általuk elintézett ügydarabok számáról havonként tevékenységi kimutatást kellett készíteniök, hogy működésüket a főispán a tisztiszék ülésén ellenőrizhesse. Az ilyen tevékenységi kimutatás szerkesztése ettől kezdve egészen az 1944. évi felszabadulás után alkotott tanácstörvény életbe léptéig gyakorlatban maradt. Az ügyeket a tisztviselők az alispán irányításával egyéni felelősség mellett intézték. Legfeljebb a fontosabb és nagyobb jelentőségű kérdésekben járt el az alispán elnöklete alatt működő többféle küldöttség, illetve a tisztiszék. Így például Pincehely mezőváros közönségének jegyzője ellen emelt panasza ügyében is az alispán vezette küldöttség határozott. A jegyzőt elmozdította ugyan az állásából, de a felfolyamo202