Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

ben közreműködő bizottmányi tagokat és a járási főszolgabírákat pedig arra ufásította, hogy eljárásuk során szólítsák fel a községek adófizetőit oly értelmű nyilatkozat megtételére, amely szerint a megyei pénztárba a költségek fedezésére olyan arányban, mint a múlt évben is az állami egyenes adó minden forintja után 15 krajcárt hajlandók lesznek fizetni. Felhívta egyben a bizottmány a tehetősebbeket hazafias áldozatkészségükre apellálva, hogy az elvállalt összeget minél előbb fizessék be, még ha az részletekben történik is meg. Végül felhatalmazta a kiküldött választmányokat az esedékes és hátralékos adók azonnali behajtására, mégis azzal a megszorítással, hogy ténykedésüket mindenütt a községi elöljáróságok közbejöttével kell gyakorolniok.

110 Az országgyűlés feloszlatása után Vay kancellár tisztségéről lemondott. Az uralkodó erre helytartóvá Pálffy Móricot, kancellárrá pedig Forgách grófot nevezte ki, aki körlevélben figyelmeztette a főispánokat arra, hogy vissza kell térniök a részükre korábban kiadott „főispáni utasításokhoz", vagyis a megyéket a kormányszékek rendeleteinek a végrehajtására kell rászorítaniuk.

111 Ezt követően a császár utasítására október 27-én megjelent a megyegyűlések tartását tiltó felsőbb rendelet. Tolna megye állandó bizottmánya így október 31-én tartotta utolsó közgyűlését. Ez alkalommal azonban csak több függőben levő kisebb jelentőségű ügyet tárgyalt. Nem akart ugyanis a megye közönsége a tiltó rendelkezéssel szembeszállni, már csak azért sem, mivel a főispánoknak már amúgy is szigorúan tilos volt további megyegyűléseket összehívni.

112 A vármegyék ellenálló magatartásának a vége az lett, hogy az uralkodó az 1861. november 5-én kelt rendeletében, tapasztalva azt, hogy „a magyarországi helyhatóságok nagyobb részének féktelensége és lázadással határos ellenszegülése a közrend fennmaradását a legnagyobb veszéllyel fenyegeti, ami ellen a hatóságok jelenlegi szerkezetükben védekezni nem tudnak. Ezért az 1860. évi október 20-án kiadott Diploma értelmében újra engedélyezett területi hatáskört ideiglenesen felfüggesztette és az Összes megyei, valamint kerületi bizottmányokat, továbbá a cs. kir. városok képviselőtestületeit feloszlatta."

113 Elrendelte ezenkívül, hogy a megyei kormányzattal megbízandó személyek kiválasztásáig a közigazgatási ügyeket a hivatalban levő tisztviselők intézzék. A felségárulási, zendülési, izgatási és kémkedési ügyeket pedig ismét a katonai bíróságok elé utalta. így került azután Tolna megye Baranya és Somogy megyével együtt újra a pécsi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó hadbíróságok hatáskörébe.

114 Az alig 10 hónapig tartó megyei önkormányzat ideje alatt az állandó bizottmány összesen 9 nagy- és 12 kisgyűlést tartott. A nagygyűlések közül 3 több napig tartó folyamatos ülés volt. A bizottmány működéséből és határozataiból megállapítható, hogy Tolna megye magatartását is általában a központi kormányhatalommal szembeni ellenállás jellemezte. Az önkormányzati testületek feloszlatásával az októberi Diplomában az alkotmányos kormányzatra tett, de be nem tartott ígéret után a bécsi udvari kamarilla hozzáláthatott ismét az önkény uralmának erőszakos eszközökkel történő megvalósításához. Így az 1860/61. év utóvédharcait a provizórium kihirdetése után már csak a reményüket vesztettek elkeseredése táplálta. 200