Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

nek tartja-e fiúi igyekezetet" és a levelet vivő Takács Ferenc nagyszombati polgárnak kiadja a bizonyítványt az elhunytak kifogástalan múltjáról.

42 Ezek után nézzük meg hogyan vélekedik Thuri Farkas Pál, a tolnai református iskola híres rektora, a török atyafiakról! „A keresztény nőkre leskelődik a török. Ha önként nem követte a nő, a török a bíró elé ment, s erősité, hogy megöli magát, ha hozzá nem adják a nőt. Ha ilyen nő férjtelen volt, a kádi odaítélte neki. Ha a férjtelen nő egy almát fogadott el a töröktől, s ez be tudta bizonyítani, hasonlóképp neki ítélték". Salamon Ferenc e sorok kapcsán megjegyzi, hogy tudomása szerint Zomborban a múlt század derekán még szokásban volt almával eljegyezni a leányt.

43 Talán Faddról vette Thuri a következő értesülését: „A szomszédunkban fekvő mezőváros evangélikus papjánál néhány török vendég szállott meg hívatlanul, kik tréfából a pap kalapját próbálgatták fejükre. A pap is utánozta példájukat és egyik vendége „patyolatját" vagy turbánját szintén föl találta tenni. A pap kénytelen volt mohamedánná lenni, s később szubasija volt a helységnek. Aki ha csak elvétve is oly mozdulatott tett, mint köszöntéskor a török, vagy köszönt a töröknek, sorsa ugyanaz lett, ami az emiitett prédikátoré. Ha a keresztény kék vagy zöld ruhát vett föl, bőröstül vagdalták le testéről."^ (Mivel a zöld volt a próféta kedvenc színe, ezért az iszlám szent színének minősült. Nem csoda, hogy a „gyaur" magyar alattvalókon nem tűrték meg a zöld köpenyt és a magyar imaházakon vagy templomtornyokon a zöld fedelet. Hogy aztán miért nem szívelték a kék színű öltözéket a mieinken, arra nincs magyarázat.) A mohamedán hitre tért papot nem zaklatták ruhája végett, őbelőle szubasi (ispán, csendbiztos) lett. Az ilyen renegátokat nevezi Dernschwam János — a Verancsics Antal vezette 1553—55. évi konstantinápolyi követség tagja — böszörménynek. „Amikor egy keresztény egy törökkel összekap, a török azzal fenyegeti, hogy ha nem hallgat (vagyis beárulja őt a török elöljárók előtt, akik ezt megtorolnák), böszörménnyé teszi. Böszörménynek nevezik azokat, akik keresztényből vagy zsidóból törökké lesznek és körülmetéltetik magukat..." A böszörmények viszonylag korán jelentek meg a Kárpát-medencében. A X. század közepén Magyarországon megtelepült volgai bolgárok csoportjait mohamedán hitük miatt izmaelitáknak vagy böszörményeknek is nevezték. Taksony nagyfejedelem a vámolás lebonyolítására izmaelitákat telepített Pest várába. 965-ben a magyarországi zsidók és „türkök" társaságában böszörmények is megjelentek a prágai vásáron, ahol egyebek mellett rabszolgát is lehetett vásárolni. (Prága volt ezidőben az európai rabszolgakereskedelem központja.) A X— XIII. században a magyar pénzverés, az adó- és vámbérlet, meg a távolsági kereskedelem a böszörmények (más nevükön káliz-böszörmények, „khorezmi mohamedánok", izmaeliták) és a zsidók kezén volt. A böszörmények lakta területen sok arab dirhem került elő abból a korból, amikor a magyar belkereskedelem szűkölködött, vagy még nem is rendelkezett magyar veretű ércpénzzel. A 965. évi prágai vásáron járt böszörmények és zsidók is még bizánci arannyal fizettek. A közerkölcs általános romlását keményen ostorozva az utókornak fennhagyott néhány példát. Felemlíti, hogy a pompakedvelő nők egyik-másika elhagyta férjét és ágyasa lett a tolnai helyőrségparancsnoknak vagy a gazdag vámbérlőnek. Volt köztük, aki töröktől teherbe esett és gyermeket szült. Nem is egy tolnai asszony nyílt viszonyt folytatott férje tudtával a helyőrség katonáival. Ha pedig az örökös családi viszálykodásba beleunt a szemrevaló menyecske, akkor a törököknél keresett és talált vigasztalást.

45 2* 19