Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Míg Thuri Farkas Pál inkább az előkelő tolnaiak feslett erkölcsét állítja pellengérre, addig Decsi Gáspár, a tolnai egyházmegye esperese már figyelembe veszi a megszálló törökök érdekeltségét a helybeli előkelő keresztények parázna életében, és megalkuszik ezzel a kényszerhelyzettel, ezért a bűnök ostorozásánál megmarad az általánosságok között. A táncot, mint a bűn melegágyát, nem va­lamely név szerint említett tolnai előkelőség kapcsán marasztalja el, hanem úgy általánosságban a kortársakat feddi meg, akik „hogyha valamely lakodalomban nem táncolhatnak, azt lakodalomnak sem tartják". Pedig — mint mondja — nincs „értéktelenebb dolog az asszonyi álattul avagy leányzótul, mint mikor min­denek előtt az férfiúnak kezére mennek, magokat fogdostatják, rángattatják és hordoztatják". Az irodalomtörténetből ismert históriás éneket 1579-ben írta Tolnán, amit ugyanabban az évben még Kolozsvárott kinyomtattak. A korabeli tolnaiak val­lásos nevelésének szolgálatában írt költői mű a bibliai időkre viszi az olvasót olyképpen, hogy belőle a XVI. század feslett erkölcsű embere levonhassa a ta­nulságot. A „História az Dávid királynak Uriásnak feleségével való vétkéről" cí­mű 91 strófában megírt mű cselekménye a következő: Dávid király palotája ab­lakából kitekintve felfigyel a kútnál fürdőző gyönyörű Betsabéra és mindaddig nem nyugszik, míg ágyasává nem teszi. Miközben Betsabé férje Uriás a háború­ban harcol, Betsabé teherbe esik. Dávid úgy akarja elhárítani kedvese fejéről a férj esetleges bosszúját, hogy Uriást a legveszedelmesebb ütközetbe vezényélteti. Célját eléri: Uriás elesik, Betsabé szabad, nőül veheti, megszülethet a gyermek. Már-már úgy tűnik, hogy a történet „hepi-end"-del zárul, amikor váratlanul for­dul a kocka. Dávidnak bűnhődnie kell, hogy a korabeli olvasó is okuljon a tör­ténetből. Náthán próféta megjelenik Dávidnál és fejére olvassa bűneit. A rá mért büntetés elszenvedése és a bűnbánó vezeklés után áll csak helyre a régi állapot. 46 A históriás ének utolsó versszaka tájékoztat arról, hogy: Ezer ötszáz hetven és kilenc esztendőben A Jervator hegyének csaknem szintén tövében Az jo Duna mentének az Tholna városában ezt beirác versekben Hogy minden szent életben, isteni félelemben, maradjon igaz hütben. Történt 1588. június végén, hogy pécsi polgárok a hírneves dunaföldvári vásárra igyekeztek, s Tolnán ismeretségük révén Kürtösi Jánosnál szálltak meg. Azaz, hogy csak meg szerettek volna szállni, de Kürtösit nehéz kedvében talál­ták. Tudakozásukra elmondta, hogy Decsi Gáspár nevű papjuk miatt van nagy gondban, ki meghagyta híveinek, hogy pécsiekkel egy asztalnál ne egyenek és ne igyanak. Ezért ő, Kürtösi János azt ajánlja: menjenek Gáspárhoz, tisztázzák vele a dolgot. El is mentek házához Magasi János, Mihályi István, Szabó András, Fe­renczi deák, Bernát deák, Szűcs András, György deák és Kiss Ferenc deák. Lát­ván őket Decsi, jövetelük okát kérdezte. Előadták, hogy a tolnaiaknak Pécsett megadják a tisztességet, ugyanakkor „mi pedig még a szállástól is tilalmazta­tunk". Válaszul Decsi felrótta nekik, hogy Krisztus örökkévalóságát megtagad­ták, mire a pécsi polgárok kérték, hogy utazzék le Pécsre és győzze meg igazáról prédikátorukat, aminek megtörténte után attól megvonják a kenyeret. Decsivel aztán abban maradtak, hogy majd Földváron választ ad a hitvita ügyében. A földvári vásárból hazatérő pécsi kereskedők nyomban felkeresték fő­bírójukat és panaszt emeltek a barátságtalan tolnaiak ellen. Kis Farkas főbíró 20

Next

/
Thumbnails
Contents