Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

magyar szabadságharcosok állanak, ezért Paks és Dunaföldvár erősebb katonai megszállását javasolta. A jelentést március 1-én a már Szekszárdon működő cs. kir. katonai állomásparancsnokság vezetője, Lederer ezredes futárral továbbította Budára Jellasics bánhoz.

52 Válaszul Lederer Nugent altábornagytól azt a parancsot kapta, hogy nagyobbszámú katonai egységekkel azonnal szállja meg Paksot, Baját, Szeremlét és Mohácsot, nehogy a magyar hadak át tudjanak kelni a Dunán.

53 A megye területe azonban hamarosan felszabadult az osztrák katonai megszállás alól. Az 1849. április 29-i komáromi ütközet után a megszálló csapatok igyekeztek minél előbb elhagyni a megyét. Jellasics bán ekkor már Dunaföldvárról jelentette a főparancsnokságnak, hogy visszavonulóban zavartalanul folytatja útját Zombor felé. Olyan értesítést kapott, amint jelentette, hogy Perczel Mór már Tolnában van. A hír ugyan nem bizonyult valónak, mert Perczel a Duna—Tisza közén levő csapataival igyekezett Bajára, de az „Ozorára való emlékezés" magában is elégséges volt ahhoz, hogy Jellasics Perczeltől való félelmében gyorsított menetben vonuljon tovább a megye területéről, amelyet május 6-án Bátánál végleg el is hagyott.

54 A Dunaföldvárt elhagyó Jellasics nyomában Fiáth István, a magyar kormány által Tolna megyébe kinevezett forradalmi kormánybiztos azonnal megjelent a dunaparti városban. Első intézkedéseként ideiglenes minőségben a megye másodalispánjává Fördős Istvánt, földvári főszolgabíróvá Derecsky Lajost, míg ugyanoda esküdté Prehoffer Ignácot nevezte ki. Fiáth május közepén érkezett Szekszárdra, ahol a megyeházán szállt meg. Május 30-án kiáltványban rendre és egyetértésre szólította fel a megye lakosságát. Hangsúlyozta, hogy rendzavarás esetében ostromállapotot fog elrendelni.

55 Rendeleteivel általában igyekezett az idegen megszállással megszakított megyei önkormányzat működését helyreállítani. Ebből a célból június 12-ére a megyei állandó bizottmányt tisztújító közgyűlésre hívta egybe. A közgyűlésen a bizottmányi tagok igen csekély számban jelentek meg, mivel sokan még nem tekintették teljesen megszilárdultnak a közállapotokat. A tisztújítás is tulajdonképpen csak a megszállás előtti tisztikar visszahelyezését, illetve annak bizonyosfokú kiegészítését jelentette. A bizottmányi tagok a kormánybiztossal megegyezve az alispáni széket önként elhagyó Augusz Antal elsőalispán helyébe Perczel Béla eddigi másodalispánt, Fördős Istvánt pedig másodalispánná választották meg. A megye többi régi tisztségviselőjét, ha az ellenséges megszállás ideje alatt nem működött együtt a császáriakkal és nem exponálta magát a rendszer mellett, régi állásába visszahelyezték és csak a megüresedett állásokra választottak új tisztviselőt.

56 Még ugyanezen az ülésen Fiáth kormánybiztos javaslatára a bizottmány feliratban kérte fel a miniszterelnököt, hogy „a főispáni állásából az ellenség áltál kimozdított Sztankovánszky Imrét főispáni székének mielőbbi elfoglalására szólítsa fel." Javaslatának elfogadása után Fiáth elhagyta a közgyűlés elnöki székét, amelyet az újonnan megválasztott Perczel Béla elsőalispán foglalt el.

37 A miniszterelnökhöz intézett felirat eredményeképp a belügyminiszter már június 18-án a 2002. számú rendeletében értesítette a megye bizottmányát, hogy a forradalmi kormánybiztosságot megszüntette és Sztankovánszky Imrét megbízta a főispáni teendők ellátásával, amelyekben február 9-étől kezdve eddig akadályozva volt. A rendelkezést a július 28-i közgyűlés megelégedéssel vette tudomásul.

58 187